A tér négyszögesítése
Nem könnyebb viszont az áttervezőknek. Hiszen a hatalom aktuális reprezentációs céljai mellett észrevétlenül a kimondott és kimondatlan hagyományok is mindig ott lebegnek a fejek felett. Igazi múltteremtésben is utazhatna ellenben az, aki egy 41 éves város központjának átalakítását vállalja. És mit látunk akkor az erőműés finomítócentrum közepén, az egykori piszkos tizenkettők közé tartozó volt „szocialista városban”? Sajátos múltteremtést. Sajátos, mert még az a pár évtizedes, csekélyke városi történelem is árulkodóan rétegződik a központban, másrészt ez a múlt itt nem egy erősen megszépített történelembe visszarévedő kozmetikai tevékenység eredménye.
A battai főtér első pillantásra is egységesebb és használhatóbb lett, miközben nem hazudtak túl nagy történelmi múltat maguknak. Csak azzal főztek, amijük volt: a meglévők átalakításával és az amúgy is a főtérhez kötődő nyári folklórfesztivál konkrét és szimbolikus beépítésével. A szocialista iparváros idejéből való művelődési, illetve párt- és tanácsház mára már csak tömbjében a régi. Tetszetős új homlokzatukkal idomultak a mához, északról pedig ebbe a képbe lépett be Makovecz Imre 1998-ra elkészült katolikus temploma. (A tér túlsó, alsó sarkánál Finta József református temploma csak épphogy bekandikálni tud a modern kockaépületek közé.) Az így kijelölt lejtős tér téglalapja korábban kissé „elbillent” oldalra: erre a negyedik, hosszanti térfalra épült felmost a konferencia- és rendezvényközpont. Van tehát egy kissé arénaszerűen lesüllyesztett és áramvonalasított főtér parkrészekkel és valódi forgalommal, de azért itt sem bírtak minden múltteremtő csábításnak ellenállni. (A vezető tervező Karádi Gábor, az építész tervező Korényi András és Zoltai István volt, a tájépítész pedig Karádi Kata, Csontos Csenge és Herr Hajnal.) Miután először kitakarították, utána telerakták mindenfélével. És amit udvariasan felemásnak lehet nevezni, az keményebben talmi.
Ahogy a kétezres években annyi magyar városi téren, itt sem tudtak ellenállni a sokféle igénynek/kérésnek/rendelésnek, így került a katolikus templom falához fából faragott harcjelenet, kopjafa, Antall József- meg Wass Albert-mellszobor, a kávéház elé fa zenepavilon, szemben meg zenélő óra és a mélygarázs üvegkockába zárt liftháza. Ettől ezen a könnyeden korszerű téren ismegjelenik kicsit a tarkameg a vásáriság. Persze újtarkaság meg újvásáriság ez, és azt sem mondhatnám, hogy nem ismerős: az elmúlt években melyik új főtéren nem építettek szökőkutakat, sőt állandóan mozgó, lövellő, spriccelő vízorgiákat? Százhalombattán egyenesen szökőkútkapuk vannak, amelyeknek vízívei alatt kell a járókelőknek áthaladniuk – nyáron ez strandosan mondén, novemberben viszont a gravitáció szabályainak engedelmeskedő cseppek inkább kellemetlenek.
Nagy megkönnyebbülés viszont, hogy Battán nem akart senki visszaarchaizálni. A zenepavilon nem akar mindenáron múlt századfordulós lenni, és amennyire világos a közeli múltból örökölt (széttárt karjaival pedig a Makovecz-templom szárnyas tornyára rímelő) Szent István-szobor és Csodaszarvas-kút tengely ideológiai szerepe, legalább annyira világos a modern kandeláberek és padok vagy a négy sarokra telepített zöldsziget praktikus egyszeregye. Ráadásul Százhalombatta idén a legvirágosabb magyar város is – ezúttal a maguk kategóriájában ők nyerték ugyanis a Virágos Magyarországért verseny fődíját.
