A tömegesen érkező chileiek – rácáfolván a menekültekkel szemben táplált általános előítéletekre – szinte kizárólag jó benyomásokat keltettek, azonnal beilleszkedtek a társadalomba, tanulni, dolgozni kezdtek, vidámságuk és ritmust, zenét kedvelő természetük kimondottan kellemes légkört teremtett Malmőben. Azóta persze sok víz folyt le az Öresund áramlatain, a chilei demokrácia feltámadásakor sokan hazamentek, akik pedig maradtak, azok teljesen beolvadtak a társadalomba. Ám a „kulturális lábnyomuk” – úgy tűnik – örökre ebben a délsvéd városban maradt. Itt az idősebbek és a fiatalok ma is tömegesen járnak chilei zenét hallgatni, a latin táncok pedig a skaneiak (délsvédek) saját kifejezési formájává vált.

Így aztán nem is csoda, hogy ebben kulturális hagyatékban helyet kap az évente megrendezett Latin-Amerika a középpontban című, immár az Európai Unió által is támogatott filmfesztivál. Az idei filmes találkozó hat napja alatt húsz filmet láthattunk, húsz előadáson, workshopon vehettünk részt, a Tükör Galériában (Galleri Spegeln) rendezett nagyszabású kiállításon pedig huszonnyolc mai latin-amerikai képzőművész alkotásait tekinthettük meg.

A legnagyobb érdeklődést Alejandra Sanchez mexikói rendező Agnus Dei című filmje keltette. Az alkotás igazi darázsfészekbe nyúl, egy pedofil pap karmai közé került tizenegy éves kisfiú megrázkódtatásait elemzi, ami a mai Mexikóban hatalmas művészi és emberi bátorságra vall. A mű, bár játékfilm, a dokumentumfilmek eszköztárának segítségével szinte hipnotizálta a közönséget.

Érdekes alkotás Pablo Fernandez és Andrea Henriquez Chi Mapuche Nütram című, spanyol felirattal, de mapudungun nyelven (a mapuche indiánok nyelvén) bemutatott dokumentumfilmje. A Pulelmapu földön (ahol a nap sosem megy le) megörökített filmes körutazás alapos betekintést nyújt az indián nép mindennapjaiba.

A legmegrendítőbb hatást a Cisne Negra – Brigitta Kontros filmje – gyakorolta a nézőkre. Naty, egy szörnyű családi háttérrel rendelkező leányanya megdöbbentő erejű vallomása ez a mai, kirekesztő társadalomról és a feltörekvés ellehetetlenüléséről. Furcsamód mégis bizalomra, küzdelemre buzdít. Az első díjat mindazonáltal Mariano Cohn és Gaston Duprat El hombre de al lado című nagyjátékfilmje kapta. A felső tízezer és a szegény középosztály konfrontációját boncolgató alkotás komoly érzelmi viharokat keltett a publikum soraiban.

Svéd szemmel nézve a latin-ameriai filmek legszembeötlőbb tulajdonsága a művek mélyen politikus volta. Persze ez alatt nem a hetvenes-nyolcvanas évek magyar alkotásainak politikusságát kell érteni, hanem valamiféle szikrázóan egyenes, néha ijesztően nyílt, félelmet nem ismerő művészi attitűdöt. Latin-Amerika filmesei egyértelműen baloldali elkötelezettségűek, de ez a tiszta és meglehetősen melegszívű, naiv politikai baloldaliság az európai néző számára nagyon is szerethető, mivel igen távol áll a világ egyre sematikusabb művészeti globalizációjától.