Fizetőkapuk az interneten
Olyan jól sikerült a The Australian digitális kiadását elzáró fizetőkapu, hogy regisztráció nélkül még azt a cikket sem olvashatjuk végig, amelyik e döntés okait részletezi. Ausztrália legnagyobb napilapja október 24-én tette fizetőssé online tartalmait, most három hónapos ingyenes előfizetéssel csábítja az olvasókat – és próbálja őket hozzászoktatni a gondolathoz, hogy az interneten is fizetni kell a hírekért. Ausztrália legolvasottabb napilapja ezzel a lépéssel a Rupert Murdoch vezette News Corporation sok más kiadványát követte: az ausztrál származású médiamogul 2009 tavaszán hirdette meg az online tartalmak ingyenességének végét, és közölte, hogy várhatóan egy éven belül cégének minden lapja pénzt kér majd az online tartalmakért. Murdoch sok újságja valóban fizetős lett, ám messze nem mind: a brit bulvárlap, a Sun például ezt még egy jó darabig nem fogja megtenni, jelentették be vezetői két héttel ezelőtt.
Ám úgy tűnik, 2011 mégis változást hozott az online médiában. Egyre több lap dönt úgy, hogy pénzt kér olvasóitól a weben. A legnagyobb figyelem a The New York Times (NYT) döntését követte, amely március végén lett fizetős. A szakma októberi ítélete szerint a „lyukacsos” módszer jól működik: havonta húsz cikket bárki elolvashat, ezen felül azonban már fizetni kell, havi 15 dollárt (körülbelül 3200 forintot). A Google hírkeresőjéből vagy a közösségi oldalakról érkező olvasók is fizetés nélkül olvashatják a híreket, azaz olyan barátokkal is meg tudjuk osztani a cikkeket, akik nem előfizetők.
A modell pedig sikeres: a Columbia Journalism Review szerint tavaly óta a látogatók száma két százalékkal nőtt, és 324 ezer fizető felhasználója van az oldalnak, és az online hirdetési bevételek is növekedtek. A Columbia egyetem szakfolyóiratának becslései szerint az idén 210 millió dollár bevétele származik majd a NYT-nak a digitális üzletágból, ami több, mint a szerkesztőség költsége. „Ez fontos mérföldkő a Times és általában a digitális újságírás számára is” írja a lap. Digitális fizetőkapu mögé húzódott a The Boston Globe, valamint ezzel kapcsolatos kísérletekbe kezdett a The Los Angeles Times is, és az online fizetés sikertörténetének számít a Wall Street Journal és a brit Financial Times.
A The Economist október eleji cikke szerint azonban inkább a helyi, kisebb lapok azok, amelyek tömegesen kezdenek pénzt kérni az interneten megjelenő cikkeikért. A hetilap szerint Amerikában több mint száz ilyen lap lett fizetős az utóbbi egy-másfél évben, sikeresen: ez úgy lehetséges, hogy a helyi közösségben fontos szerepük van, és gyakorlatilag alig van konkurenciájuk. A változást segítette, hogy egyre könnyebb a kérdés technikai része: a Press+ vagy a Google által kifejlesztett One Pass rendszerek valamennyi jutalék fejében megoldják a fizetést. A brit hetilap szerint azonban a legnagyobb ösztönzőerő az volt, hogy a gazdasági világválság kitörésekor összeomlott a hirdetési piac, emiatt nem volt tovább tartható a „80-20” rendszer: eszerint a bevételek ötöde származott a lapeladásból, négyötöde pedig a hirdetési bevételekből. Az olvasók száma pedig a fizetőkapu felállításával nem csökkent olyan mértékben, mint azt várták: az oklahomai Tulsa World internetes oldalának látogatottsága például 20 százalékkal esett vissza.
Vannak azonban lapok, amelyek továbbra is kiállnak az ingyenesség mellett: a The Washington Post a minap erősítette meg, hogy nem tervezi fizetőkapu felállítását. A brit Guardian főszerkesztője, Alan Rusbridger is úgy nyilatkozott: az online tartalomért nem terveznek pénzt kérni. Ám az utóbbi lap igenis remél pénzt a digitális világból: október közepén indították útjára a lapnak az Apple táblagépére, az iPadre készített alkalmazását, amely a nyomatott lap digitális leképezése. Ez egy három hónapos ingyenes próbaidő után havonta 9,99 fontba (körülbelül 3500 forintba) kerül majd. (A nyomtatott lap ára hétköznap 1,20 font, szombaton 2,10.)
Az így kapott „lap”’ nem frissül folyamatosan, mint egy weboldal, hanem reggel töltődik le a gépre, ám aki az új információkra kíváncsi, az egy kattintással elérheti az ingyenes weboldalt. Ehhez hasonlóan az okostelefonokra készített Guardianalkalmazásért is fizetni kell. Kérdés, a modell hogy fog működni, mert sokan felteszik a kérdést: miért fizetne valaki valamiért az iPad-alkalmazáson keresztül, amit ingyen is megkap ugyanazon az eszközön, az internetes böngészőben?
