A rejtélyben azonban Abbado is tevékeny társtettes volt valaha, éppen ő hívta meg Hélene Grimaud-t Berlinbe, a filharmonikusokhoz, és a zenei élet ilyen, nem a fülünknek hiszünk, hanem a névsornak, akivel egy Abbado muzsikált, az nem lehet annyira rossz. Régóta muzsikálnak együtt, és nagyon nehéz nem hinnünk Abbadónak azok után, amit tőle hallottunk.

Valamit azonban nem fogunk tőle hallani. Azt, hogy miképp játszotta volna Mozart A-dúr zongoraversenyét Hélene Grimaud-val. A jövő héten jelent volna meg a lemez, tavasszal vették volna fel, de Grimaud és Abbado összekülönbözött: Grimaud a Busoni-kadenciát akarta játszani, Abbado az eredeti Mozart-kadenciát kérte volna. Végül megállapodtak a Busoni-műben, de Abbado kérésére Hélene Grimaud eljátszotta a Mozart-változatot is. Harminc ütem, nem különösebben izgalmas zene, de Mozart. Busoni meg csak Busoni. Ebben az esetben persze nem ilyen egyszerű a helyzet, a Busoni-kadencia remekmű, Mozart meg maga se játszotta volna a saját változatát, talán csak ötleteket merített volna belőle. Jelen pillanatban a lényeg a folytatás.

Abbado értesítette Grimaud-t, hogy a lemez a Mozart-kadenciával jelenik meg, Grimaud értesítette Abbadót, hogy a lemez úgy nem jelenik meg. Lehetne patt is, de nem az. Ez az a pillanat, amikor eldől, hogy ki a fontosabb, a szólista vagy a karmester. A jelek szerint és a kiadó szerint a szólista a fontos, a karmester a kísérő, amennyiben Hélene Grimaud nem egyezik bele a Mozart-kadencia használatába, akkor Abbado a múltjával, jelenével és jövőjével, 78 évével és a neki köszönhető rengeteg élménnyel együtt is csak kísérő, nem ő dönt a sarkalatos kérdésekben. Ezzel voltaképpen eldől az örök kérdés, a zongoraverseny a szólistáról szól, nem a karmesterről.

Azt persze kicsit nehéz elképzelni, hogy két zenész ne tudjon megegyezni ebben a kérdésben, ne lehessen leülni és megtárgyalni, hogy mi legyen. Még elképzelhetetlenebb, hogy ne lehessen úgy megjelentetni egy CD-t, hogy rajta legyen mindkét kadencia, és mindenki úgy programozza a lejátszót, ahogy akarja. Sokkal egyszerűbb a megoldás, ha visszamegyünk a kiindulópontra: végre. Abbado is rájött, hogy Hélene Grimaud nem méltó partner számára. Soká tartott, de rájött.

Függelékként még elmesélem, hogy a Mozart-zongoraversenyek azért megjelennek a jövő héten, csak Abbado nélkül, Grimaud a zongora mellől vezényli a Bajor Rádió kamarazenekarát. Amennyit meg lehet hallgatni ma belőle, annak alapján: borzalmas.