Egy későn előkerült oszloptalp
Egyebek mellett így került a felszínre az egyik, úgynevezett rostraloszlop talapzata (ezek azok a vastag, világító tornyokat idéző öntöttvas oszlopok a híd két végénél, amelyeken kimérák tartják a lámpásokat), s a töredék nem egészen egyezett az újraformázott és a hídra visszahelyezett rostraltalapzattal. „Sokat adtam volna érte, ha ez a darab néhány hónappal korábban kerül a kezembe” –mondta Wild László, a felújítás műemléki építész tervezője. Minden eredeti darabot fölhasznált ugyanis a tervezésben, például azt a körülbelül öt hónappal korábban kikotort oszlopfőt is, amely egy ugyanilyen oszlopról való. Sajnos a kotrást már akkor végezték, amikor a hídfelújítás majdnem elkészült, így fordult elő, hogy a hiteles információt hordozó darabok későn bukkantak fel.
Voltak persze leletmentések korábban is. Például 2003-ban, amikor a szigeti középső hídláb szárazra került zátonyáról gyűjtötték össze a még értékelhető, lepotyogott kőelemeket. Majd 2008-ban a budai szélső nyílást roncsmentesítették, s ekkor is bukkantak elő híddarabok. Ezek a Közlekedési Múzeum gyűjteményébe kerültek (köztük a középpillér címerét lezáró Szent Korona lecsupaszított kőtömbje) csakúgy, mint a 2011-es gyűj-
tés „legszebb” darabjai. Köztük korlátrészletek, sínek, úgynevezett főtartó elemek (az egyikben találtak egy belerobbant bombát), pályatartók, szerkezeti „csomópontok”, díszoszlopdarabok, sőt került elő még Buchwaldszék és -szemetes is. Ezek egy részét ki is fogják majd állítani a Közlekedési Múzeum épülete előtti hídkertben. A híd alól előkerült uszályokból a horgonyokat, a csörlőket mentik meg – mint értékesebb darabokat.
Mint említettük, nagyon átgondolatlan volt, hogy a kotrás már a felújítás végén történt. Ez a műemléki tervezést sem segítette. Wild László, aki újraálmodta a híddíszeket, mint mondja, tervekre nem támaszkodhatott, mert a díszekről nem maradtak meg részletgazdag rajzok (a Societé de Construction de Batignoles cég, amely a hidat építette, ma is létezik ugyan, de többszöri kísérlet ellenére sem tudták vele felvenni a kapcsolatot). A részleteket így csak fényképekről vagy előkerült töredékekről lehetett ellesni. Az olyan részeknél pedig, ahol se töredék, se fénykép nem adott támpontot, a tervező analógiákat keresett, s azok alapján tervezett. Az eredeti díszítményeket megálmodó Wilbrod Chabrol párizsi palotáiról például. De a rostraloszlopoknál felhasználta a párizsi Place de la Concorde híres oszlopának motívumait is, ez volt ugyanis a Margit hídiak előképe. Ez az elv megfelel a műemlékes igényeknek. Az utólag előkerült részlet pedig alkalmas arra, hogy felmérjük, mennyire sikerült „utánaérezni” az eredetinek. Jelen esetben egyébként egészen jól.
Táblacsere
Nem kerülnek vissza a pesti és a budai hídfőbe a háború utáni felújítás eredeti emléktáblái, így döntöttek utólag a fővárosi illetékesek. A táblákat felújították ugyan, majd miután a városvezetés számára kiderült, hogy azokon egyebek mellett Gerő Ernő mint hajdani közlekedési miniszter neve is olvasható, leszedették. Vélhetően új táblák kerülnek majd az üres keretekbe.
Hiányzó Héraklész
A Margit híd felújításának egyik furcsasága, hogy eredetileg nem képezte a projekt részét a pillérszobrok felújítása. Erre idén írtak ki külön pályázatot, de a nyertes Reko Konzult K . túl olcsónak talált, 268 milliós ajánlatát a többiek megtámadták, így a munkát most újrapályáztatják. A pilléreken Niké- és Héraklész-szobrok állnak (Adolphe Thabard alkotásai), ezeket kell restaurálni, s az egyik pillérről a hiányzó Héraklészt pótolni. Ez utóbbinak a darabjait ugyan nem találták meg a mederben, meglévő „ikertestvérei” azonban mintául szolgálnak.
