Ki lehet Barna Dávid? Szó se róla, érdekes kérdés, bár akad érdekesebb is: ki lehet Móricz Zsigmond? Ki lehetett az az „idősödő, testes úriember”, máskülönben sikeres író, aki szerelmi viszonyba bonyolódott egy nála sok évtizeddel fiatalabb, nehéz sorsú utcalánnyal, egy „kis lelenccel”? Mit jelentett a két – egymástól beláthatatlan szociális és kulturális távolságban élő – ember találkozása? És általában véve: mit jelent két ember találkozása, ha az egyik fél minden tekintetben alárendelt szerepet kell hogy játsszon a kapcsolatban, miközben a másik fél legalább ennyire ki van szolgáltatva testi vágyainak és a rákényszerített társadalmi szerep elvárásainak?

Az Egy magyar regény két különböző történet epizódjait villantja fel, az olvasóra bízva a hézagok kitöltését és a töredezett cselekményszálak egybefésülését. Az első történet az elbeszélőé: a „semmiből talált” – tehát természeténél fogva problematikus, ellentmondásos – magyar zsidó identitás kimunkálásának históriája. Bár a szülőkben találkozik „a közös fajta közös hite”, egész életükben „úgy lappang bennük, mint egy eltitkolt betegség”. Nem úgy a két fiúgyermekben, ők frissen felismert, mélyen megélt zsidóságuk lendületétől hajtva a 2000-es évek elején kitelepülnek Izraelbe. Az Egy magyar regény végső soron a kisebbik fiú (a fikció játékszabályai szerint: Barna Dávid) íróvá válásának dokumentuma. Az elbeszélőt kettős vágy hajtja: egyrésztmeg akarja tudni, hogy a családtörténet eseményei – egyebek közt a két nagyapa halála 1944-ben, az apa szerencsés menekülése a budapesti gettóból, majd a nagyobbik fiú tragikus halála egy tömött jeruzsálemi buszon – milyen „szavakba foglalható értelemmel vagy tanulsággal” rendelkeznek.Másrészt pedig el akarjamesélni a korosodóMóricz Zsigmond és Kati (az irodalomtörténeti emlékezet számára: Littkey Erzsébet, alias Csibe) történetét – hátha az utóbbi valamilyen módon fényt vet az előbbire.

Kettős narratíva ide vagy oda, az Egy magyar regény első pillantásra (de csak első pillantásra!) talányosan egyszerű regény. Az elbeszélő nem nagyon kommentálja a saját tevékenységét, pláne nem okoskodik, hanem jól megkomponált, rövid jeleneteket illeszt egymás mellé, sok-sok párbeszéddel és szikáran pontos vagy átgondoltan részletgazdag leírásokkal. (Valahogy így képzelnénk el a Móriczdialógusok találkozását a Mészöly- és Nádas-mondatokkal.) A redukált elbeszélői közlések jól megférnek az artisztikus hosszú mondatokkal, a nyers naturalizmus nem akadálya a lelki rezdülések finom ábrázolásának – és mindez tökéletes összhangban áll a szürreális, költői látomásokkal, amelyek a regény két kulcsfejezetében tárulnak szemünk elé. Néhány kép vagy jelenet hosszan elkíséri az olvasót: ilyen a négy és fél éves Petike (Móricz fogadott unokája és talán vér szerinti gyermeke) magányos bolyongása a szolnoki szállodában; a legidősebb Móricz lány szembesülése haldokló apja meztelen testével, mikor is a viszolygás és a szégyenérzet szép lassan erotikus izgalomba fordul; vagy ilyen Móricz és Kati látogatásának leírása a kor egyik vezető zenei szakemberénél, feltehetőleg Bartók Bélánál.

Az Egy magyar regény kínos aprólékossággal ábrázolja, hogy az öregedő író és az árva lány kapcsolatában a szolidaritás gesztusait hogyan írja rendre felül a kisajátító, vágybeteljesítő férfiagresszió. (Szeretkezés közben „még az is felvillant a férfiban, hátha a lány nem is élvezi a dolgot. De akkor már késő volt az empátiához.”) Miközben a „kis utcalány” szent együgyűsége, kedélyesen tiszta ártatlansága mégis megteremti a valódi találkozás lehetőségét – legalábbis egy különös műgonddal megírt magyar regény oldalain.

És hogy ki lehet Barna Dávid? Életrajzi értelemben a válasz egyszerű: a kötet 169–170. oldalán egy másik magyar regény mondataira ismerhetünk – a fiatal szerző első, saját néven megjelent regényének mondataira. Ám irodalmi értelemben a kérdés már jóval bonyolultabb: Móricz Zsigmond és a „kis lelenc” története ugyan éles fénybe állította Barna Dávid családtörténetének némely részletét (a meglepő összefüggéseket udvariasan elhallgattuk), ám az elbeszélő önmegértési folyamata még közel sem zárult le. Ne siessünk hát a leleplezéssel! Várjuk meg, hogyan alakítják Barna Dávid sorsát a következő regények, mi mindent tartogathat számunkra (és szerzője számára) ez az irodalmi alteregó. Hiszen a fiktív író olyan, mint a családtörténetek vagy a személyiség mélyén megbúvó titok: csak akkor érdemes leleplezni, ha már megismertük.