Mivel ennek a vörösnek alapja a kadarka volt, ezért elsősorban a kadar visszatelepítése a cél. Első felvonásban péntek délután a Jókaikertben ültetnek el nyolcvan oltványt, megalapozva ezzel a Kadarkáink Kertjének elnevezett kis parcellát ama keletre dűlő domboldalon, amelyen valaha a nagy író szőlője is termett. Egyelőre három sort telepítenek a ballószögi Hetényi Pincészettől kapott vesszőkből, amelyekhez az elkövetkező években további sorokat ültetnek borvidékeink legjobb kadarkatermő szőlészeteiből való oltványokból, így a tőkék száma fölmehet majd 1000-1200 körülire.

Az első telepítés alkalmával, s aztán minden ősszel felelevenítik Jókai szüreteit is. Színészek és amatőrök lépnek fel, megidézve a hagyományos sváb szüretimulatság jeleneteit és az írónak és kortársainak kerttel kapcsolatos szövegeit. Jelmezt öltve megjelenítik a sváb-hegyi fényképekről ismert házikabátos, töröksipkás író is. A szőlőültetést is az ő vezetésével végzik majd. Megjegyzendő, hogy Jókai korából a sváb-hegyi birtokon csak az egykori vincellérház maradt meg eredetiben. A hajdani villaépület annyira megsérült a háborúban, hogy le kellett bontani, s a helyére egy irodaépületet húztak a hatvanas években. Ennek egyik földszinti szobájában volt látható idén őszig az itteni Jókai-emlékkiállítás, de most ezt is áthelyezték a vincellérházba, amely mégiscsak hitelesebb helyszín. Alatta bújik meg Jókai pincéje is (híres „kastélyos” borának, azaz sillerének egykori pihenőhelye), amely immár látogatható, s amely autentikus helyszíne a boros rendezvényeknek. Például a kadarkatelepítés kísérőjeként megtartandó borkóstolásnak.

A Jókai-kert szőlőparcellája a számítások szerint öt év múlva fordul termőre, első saját borait tehát akkor lehet majd megkóstolni. Nem kisebb ambícióval tekintenek erre a jövendőbeli vörösre, mint hogy ez lehet Budapest zászlósbora. Mivel itt nincs elég hely, további helyszíneket is keresnek a klasszikus budai borvidéken, ahol hasonló ültetvényt hozhatnának létre. Híres szőlőtermő hely volt valaha például a Sas-hegy vagy a Gellért-hegy (bár ennek „szemelt fehér” bora volt kiváló Krúdy szerint).

Meg kell említenünk, hogy nem ez az első kezdeményezés a budai szőlők hagyományőrző jellegű visszatelepítésére. Tavaly a Főkert a budai Várhegy Krisztinaváros felőli lejtőjén Bojár Iván András ötlete alapján ültetett tőkéket (burgundit és néhány tő kadarkát is) fővárosi pénzből. Ez a kísérlet sajnos szomorú véget ért. Úgy tűnik, az ültetvény gondozására már nem futotta. A bekerítetlen, felügyelet nélkül hagyott területen már csak a jó akáckarók mutatják a telepítés helyét, a tőkéket elpusztította – nem a filoxéra és nem is a lisztharmat – a városi barbarizmus.