A Visegrádi utcai Psyché antikvárium honlapján a főcím háttérmezeje az észak-afrikai 8. brit hadseregben szabványosított rövidgatyó színében pompázik, a grafikus ebbe a khakibe illesztette bele Psychét, pontosabban annak egy szecessziós változatát; különös választás. A mező alsó szélén (e pillanatban) egy öt hónappal ezelőtt lezajlott árverésre próbálja meg felhívni a nagyérdemű figyelmét a tulajdonos, a nyitóoldal közepén fotók láthatók az üzletbelsőről: csinos, hangulatos terek, sokkal csinosabbak, mint a site maga, amely egyáltalán nem az, egy kis szinkronizálást javasolnék tehát, bár csak egészen szerényen. A Vaterára drótozott produkció a tartalmat és a használhatóságot tekintve is zavarba ejtő kissé, e cikk írásakor bizonyos műfajú kötetek keresésekor csak hibaüzeneteket leltem, konkrétabban: szerverhibákat. Előjegyezni ettől persze lehet otthonról, de gyanítom, hogy ez az a helyzet, amikor a személyes kontaktusteremtés a legcélravezetőbb.

A Déli pályaudvar kerengőjében fellelhető Stádium antikvárium viszont kifejezetten javasolja ezt, nem rejtve véka alá, hogy internetes bemutatója csak afféle szemezgetés, ez a tiszta beszéd, bár maga a honlap is minden szempontból jobb, mint az előző cégé, a színek, a betűk és a formák szinte már elegánsak, csak a bal felső sarokban látható címert tenném szóvá, amelyben egy levágott Széchenyi-fej látható, a Vasas SC színeivel körítve. A saját készítésű készletajánló a műfajban egészen sikerültnek mondható, nagyítható fotókkal vértezték fel, emellett módot adtak arra is, hogy a boltban fellelhető kiadványokról e-mailben részletesebben is érdeklődhessek.

Felhozatalának egy részét Szőnyi Szent István körúti antikváriuma is a Vaterán mutatja be a publikumnak. Erről – akár a Stádium – viszonylag gyorsan tájékoztatja is a nagyérdeműt: „nem online antikvárium vagyunk, hanem a hozzánk személyesen betérő olvasók kiszolgálója. Éppen ezért nem célunk a teljes könyvkészlet világhálós ismertetése, csupán egy szűk keresztmetszet (kb. 1000 tétel) bemutatása kedvcsinálónak” – írják. Az őszinteséget megint köszönöm, és azt is megértem, ha valakinek nem áll módjában sok ezer tételt feltenni a netre – sokan vannak ezzel így –, de azért van egy kis bibi: azt, hogy ez még csak nem is céljuk, így 2011 vége felé, szinte öntudatosan nagydobra verni talán mégsem kellene. Hogy az – egyébként minden bizonnyal remek – üzlet hogy áll a webhez, az egyébként már a honlapja külalakján meglátszik, csúnyácska betűk, csúnyácska színek, soványka saját tartalom. Nem szakadtak bele, az biztos. De hát ez nem is volt céljuk.

A Múzeum körúti Múzeum antikvárium site-ja ezzel szemben így vall magáról: „szeretnénk webáruházunkkal bárki számára elérhetővé, követhetővé tenni boltunk teljes, folyamatosan bővülő, változó anyagát”. Akadály tehát nincs, ha valaki nagyon akarja, a neten is nagyot tud domborítani. A honlap maga az etalon, modern, ízléses, hihetetlenül részletgazdag, minden a helyén van rajta, és valami egészen pazarul illusztrált. Szó bennszakad, lehelet megszegik.

Hasonlóan viszonyul a kor kihívásaihoz az Üllői úti Vonnegut antikvárium. Ott is kifejezetten cél a teljes könyvkészlet világhálós ismertetése: a honlapon 15 632 tételt talál, aki keres, hozzávetőleg száz (!) kategóriában. A website külsőre ugyan távolról sem olyan tetszetős és finom, mint a Múzeum antikváriumé, de azt hiszem, hogy ezzel a hozzáállással ezen már igen könnyű volna segíteni.