Miért ma került filmre a Márai-mű?

A történet többféle rétege miatt, hiszen többről van itt szó, mint egyszerű szerelmiháromszög-sztoriról. Márai sokat tud az emberi viselkedésről. Először színházban láttam „meghúzva” a Kalandot, aztán elolvasva gazdagabbnak éreztem. Kezdett kibontakozni előttem a karrier és a szerelem összefüggése, ellentéte, vagy az a kérdés: mit is jelent az igazi boldogság? Nagyon érdekes a darabban az orvos dilemmája is: meg lehet-e mondani valakinek – és kinek? –, hogy hamarosan meg fog halni. És ott van az elhallgatás, az „amiről nem beszélünk az nincs” problémája. Sokkal bonyolultabb képlet, mint amilyennek először látszik.

Valóban nem csak 1940-ben érvényes problémák. Ezért is keltett érdeklődést a film promóciója a Facebookon?

Igen, mert Márai-idézeteket tettünk föl, amelyekre a fiatalok reagáltak. Az író mondatai sokakban elindítottak gondolatokat, kérdésfölvetéseket. Fölmerült az is, mit tenne egy mai fiatalember a filmbelihez hasonló helyzetben, amikor megtudja, hogy az a nő, akivel össze akarja kötni az életét, halálos beteg. Vagyis, hogy mit változott mára a világ és az erkölcs e tekintetben.

A becsapott professzort, a férjet német színész, a Bécsben élő Gerd Böckmann alakítja, akire a Derrickvagy a Tetthely-sorozatból emlékezhetnek a magyar nézők. Hogyan sikerült szerződtetni őt erre a drámai szerepre?

Sokakkal tárgyaltam. A többi között a német Sebastian Kochhal is, aki elolvasta a forgatókönyvet, és azt mondta, boldogan jön – 400 ezer euróért. Hanyatt dobtuk magunkat, mert eredetileg úgy gondoltuk, a külföldi színész hoz majd egy partnert is, aki fizetni fogja a gázsi egy részét. Ezért kerestünk külföldieket.

Egyébként hazai színészt nem tudott volna elképzelni?

Sok mindenkit el tudtam volna képzelni, de akkor az egy másik szerep lett volna. Másik figura. Végül is ajánlottak más színészeket, és köztük volt Gerd, akiről már első találkozáskor kiderült, hogy ő a legalkalmasabb a szerepre. Nem kellett neki semmit magyarázni, a megjelenése, az egyénisége eleve olyan, mint a történetben szereplő Kádár professzoré. És meg is tudtunk egyezni.

Mondjuk akkor ki: ez egy igazi low budget produkció.

De még mennyire. Minden én voltam: a rendező-producer, a taxisofőr, a forgalmazó cég – a feleségemmel együtt. Még a régi médiahatóság, az ORTT pályázatán nyertünk nyolcvanmilliót, és beszállt a filmbe a TV2 17 millióval. Ezen kívül sok külső szívességet kaptunk, például a film egyik fontos helyszínét adó Gellért Szállótól. És ehhez jön, amit még mi hozzátettünk. Igazi családi vállalkozás.

A film ősbemutatója a montreali filmfesztiválon volt.

Két fesztiválra is elküldtem, a velenceire és a montrealira. Velencében az utolsó pillanatig úgy látszott, hogy a programba kerül, végül Marco Müller fesztiváligazgató kedves levelet írt, hogy tiszteli ezt a filmet, de az előre kiszemelt, és még kétséges produkciók elkészülnek, és elnézést kér, de nem tudja betenni. Montreal viszont rögtön beválasztotta. Ott sok magyar él, és nagyon szeretik Márait, és azt is, ha láthatják Magyarországot. Az idősebbek egy film idejére megint otthon lehettek a háború előtti Budapesten.

FOTÓ: