A „150 éves a Jedlik-dinamó” című bemutató azzal indít, amivel annak idején a szerzetes is indított: 1830 körül kezdte el tanulmányozni az elektrodinamikus forgó mozgás minden lehetséges változatát. Nem kevés kreativitással 185 évvel ezelőtt megalkotta a Jedlik-féle forgonyt – ez két tekercsből áll, amelyek közül az egyik forog, ha a rendszer „delejt” kap. A többi forgony, dinamó és egyéb különös szerkezet jelentős része kölcsönként virít a vitrinekben, de például a múzeum sajátja az egyik legérdekesebb mutatvány, a Jedlik által készített villámfeszítő. A tudós 1873-ban, a bécsi világkiállításon mutatta be a kor tudósait izgató egyik problémára született megoldását. Akkor még nem létezett transzformátor, de ott lebegett a kérdés, hogy miként lehetne kisfeszültségből nagyfeszültséget létrehozni. (Az első energiaátvitelre alkalmas, zárt vasmagú transzformátort Bláthy Ottó, Zipernowsky Károly és Déri Miksa szabadalmaztatta 1885-ben.) Jedlik egy feszültségsokszorozót hozott létre, amely a laikus számára sokkal inkább egy különösre dizájnolt zugpálinkafőzőnek tűnik, mint fizikai berendezésnek. A zseniális szerzetes szerkezete nagyjából 1,2-1,3 millió voltot állított elő, ami egy 60-65 centi hosszú szikrát jelent a levegőben. Jedlik villám feszítője elnyerte a világkiállítás Haladásért titulusú aranyérmét, amelyet maga Werner Siemens adott át neki. Különös pillanat lehetett ez, hiszen a dinamó működésének elvét ugyan Jedlik Ányos találta fel 1861-ben, azonban – tőle függetlenül – éppen a német díj átadó, azaz Siemens szabadalmaztatta elsőként 1866-ban.

A bemutató része egy 1851–52-ben készült elektromos autó is – mi mondjuk annak, Jedlik biztosan más néven emlegette a kerekeken guruló deszkát. Félszáz évvel korábban született ez a gyerekjáték méretű próbadarab, mint ahogy aztán a mindennapokban megjelent. (Az első elektromos-benzines hibrid járgányt 1903-ban mutatták be.)

A másfél százados műszaki eszközök ápolója, Szűcs László muzeológus szakvezető szerint a mai fiatalokat elkényezteti az őket körülvevő technikai környezet, nehezen fogadják be azt a gondolatot, hogy ez nem mindig volt így. Igaz, a mai eredményeket megelőlegező aranykor műszaki csodáit bemutató kiállítás egyetlen ember eredményeire koncentrál, de rajta keresztül feltárul a kor, az elődök munkássága, és megérthető az utódok eredménye. Szűcs László szerint ez olyan korszak volt, amikor a magyar tudósok a világ élvonalát jelentő kísérletekkel álltak elő. Olyan eredmények születtek, amelyre az egész világ felkapta a fejét.

Az egykoron transzformátorháznak épült Kazinczy utcai múzeum évente tizenkétezer látogatót fogad, ami nem sok, inkább kimondottan kevés ahhoz képest, hogy a hely a lehetőségekhez mérten interaktív. Csak nem kellően ismert. Jedlik ürügyén érdemes betérni: még a középiskolás diákok szerint is sokkal többet ad, mint egy fizikaóra.