A vélemény nem tilos
Az előző vezetés lemondása után a közelmúltban önt választották meg a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia elnökévé. Korábban hogyan került kapcsolatba a SZIMA-val?
Az alakuláskor, a kilencvenes évek elején engem is megkerestek a kezdeményezők. Először nem is tudtam pontosan, miről van szó, csak azt, hogy akadémia lesz, és jólesett, hogy fölkérnek. Elsőnek Jancsó Miklóst, Fábri Zoltánt, ha jól emlékszem, Szőts Istvánt és engem hívtak meg a filmesek közül.
Ön szerint mennyire érződött eddig a SZIMA súlya a művészeti közéletben?
Talán nem volt elég erős a jelenléte. Különösen ahhoz képest, milyen kiváló emberek vettek, vesznek részt benne. Nem tudom, mi az oka, a struktúra, a szereposztás-e, vagy a kevés pénz, esetleg az általános fáradtság, amely nem csak ezen a területen érzékelhető. De ha a sakktábla ilyen, hova lehet lépni? Voltak azért felejthetetlen összejöveteleink, egyszer Kosáry Domokossal, az MTA elnökével is, aki a SZIMA létrejöttét szorgalmazta.
Nyilván azért vállalta el most az elnökséget, mert vannak elképzelései a jövőről.
A barátaim biztattak, miután Dobszay László zenetörténész lemondott – aztán sajnos meg is halt. És őszintén szólva fölpiszkált a Heller Ágnes és munkatársai körüli pénzügyi cirkusz. Mindkét fél részéről érzek megspórolható indulatokat ebben a vitában. Most már tudom, hogy „halmazati problémák” késztették lemondásra a SZIMA előző vezetését. Harangkondítás volt számukra, hogy a Makovecz Imre nevéhez kötődő, egyesületként működő Magyar Művészeti Akadémiát különleges jogokkal ruházta föl az új alkotmány, miközben a SZIMA az alapító Kosáry elképzelése alapján az MTA társult szervezete.
És mit szól ehhez?
Azt gondolom, tudomásul kell venni, ugyanakkor a Széchenyi akadémiának több oxigénre, energiára van szüksége, hogy erőteljesebb életjeleket adjon.
Csakhogy az MMA alkotmányos felhatalmazása lesz, hogy véleményt, koncepciót fogalmazzon meg a kulturális élet fő kérdéseiről, nem beszélve a jövőre nekik szánt egymilliárdos támogatásról.
Meglátjuk. Továbbra sincs megtiltva, hogy a SZIMA is véleményt nyilvánítson kiváló művésztagjai révén. És lesznek köztünk nézetkülönbségek, viták, akár konfliktushelyzetek – ami nélkül nincs is élet.
Mint ahogy korábban, most is fölmerülhet a két akadémia egyesülése?
Az is lehet, hogy az MMA-nál ez fölmerül – az ő égiszük alatt –, de mindkét szervezet alapszabálya az egyéni meghívást teszi lehetővé a tagfelvételnél. Így lehetséges, hogy néhány művész kettős tagsággal bír. Ami a SZIMA-tagságot illeti, a mostani nyolcvan fölötti létszám megérett a fiatalításra. Például dörömbölni látok a kapun fiatal írótehetségeket.
Művészeti kérdésekben, például a magyar film helyzetének javításában mit tehetne a SZIMA?
Van itt egy jelentékeny írói, filmes, képzőművészeti, színházi, zenei kör, amelynek képviselői részt vehetnének esztétikai vitákban és bizonyos döntések előkészítésében, akár a filmgyártás jövőjével kapcsolatban is. Ahhoz, hogy a hazai alkotók bele tudjanak illeszkedni a változó filmes rendszerbe, be kell vonni őket annak alakításába. Szívesen mondanánk véleményt egyebek között arról, mennyi pénzből milyen műfajokat preferáljon az új pályázati rendszer, hány színvonalas kommerszet, hány fesztivál- vagy első filmes produkciót célozzon meg. Ám egyelőre nem kérdeznek. Egyebekben az a vágyunk, hogy minél több könyvbemutatót és más művészeti eseményt rendezzünk, dolgozzunk együtt a Petőfi Irodalmi Múzeummal és más hazai intézménnyel; és élesszük föl a kicsit elhanyagolt külföldi kapcsolatainkat.
