Nol-Presszó: A jó bornak kell cégér?

Baán László: Ha verseny van, akkor mindennek kell cégér. Egy terméknek vagy szolgáltatásnak csak akkor nem kell, ha mondjuk, háromféle van belőle a piacon. A rendszerváltás előtt kevésből válogathattunk, éppen ezért lehetett tudni, hova miért kell menni. Például jó kenyérért. A hetedik kerületben, a Dembinszky utcában nőttem fel, ott volt egy fantasztikus pék. Emlékszem, karácsony előtt hat órát álltunk sorban nála, felváltva a családtagok. Neki aztán a mindenhol kapható kenyérgyári borzalom mellett nem kellett cégér. Majd amikor a rendszerváltás után szabaddá vált a világ, egyszerre rengeteg dolog került a piacra. Óriási lett a verseny az emberek figyelméért, a pénzéért, és ez a kulturális szolgáltatásokra is igaz.

Nol-Presszó: Ha külföldre mész, Michelin-csillag alapján választasz éttermet, vagy a helyiek, az ismerősök ajánlatára?

Baán László: Ma már számtalan honlap összegzi az átlagos utazók véleményét bármilyen turisztikai attrakcióról, étteremről, szállásról, szolgáltatásról. A legismertebb talán a TripAdvisor. Ezek a vélemények sokszor jobban orientálják az embereket, mint a Michelinkalauz.

Nol-Presszó: A te elképzelésedet jelentette be Szőcs Géza államtitkár a Műcsarnokmögötti területmúzeumosításáról,mégmielőtt kineveztek az új nemzeti közgyűjteményi épületegyüttes kormánybiztosának?

Baán László: Az Andrássynegyed az államtitkár úr koncepciója, ez egy részprojektje, amelynek alapvető elemeit valóban én dolgoztam ki. Szőcs Gézával végigbeszéltük, hosszan egyeztettünk, ésmegnyertem hozzá a támogatását.

Nol-Presszó: Sokan aztmondják, elitváltásra törekszik a kormány, szükség van erre?

Baán László: Az, hogy leszakadtunk Közép­ Európán belül a kilencvenes évek elejénmeglévő pozícióinkhoz képest, az tény… Ennek alapján levonható az összegzés, hogy Magyarország elitje a rendszerváltást követő két évtizedben rosszul vizsgázott. Ebből következik, hogy legalább részben cserére érett. Ennek sikerességét persze majd csak a teljesítmény igazolja: ha az új elit elkezd a nemzeti közösség számára hatékonyan és új, jobb minőségben működni. A nyolcvanas évek elitje, annak gondolkodásmódja – leginkább az állami intézményrendszerben –még itt él közöttünk. Ennek az elitnek egy része akkor legalább még kiemelkedő minőséget teljesített, és néhányan közülükmáig így teszik. Másik része azonban már akkor sem volt európai rangú, de hatalmi pozícióit, befolyási övezeteit máig meg tudta őrizni, finoman szólva is provinciálisnak minősíthető teljesítménnyel.

Nol-Presszó: Van elég emberanyag az elitcseréhez?

BaáN lászló: Van. A mindenkori elit kedvenc önképe, hogy rajta kívül nincs másik. Az igazán jó elit persze folyamatosan befogadja az újonnan érkező tehetségeket. A legnagyobb bűnnek azt tartom a szocializmus negyven évében, hogy versenyt kizáró, párthűségen alapuló kontraszelektív rendszert hozott létre a valódi tehetségek megkeresése és kreatív erőiknek kibontakoztatása helyett.

Nol-Presszó: Ez ma sincs máshogy, a legtöbb állami intézmény élére politikai kinevezett kerül.

Baán László: Döntő különbség, hogymagában a politikában is verseny van, alternatív politikai erők, versengő pártok küzdenek a szavazatainkért, akiknek a pozícióik változnak. Lássuk be, hogy az elmúlt néhány ezer évben mindig is a politika, vagyis a hatalom döntött a pozíciók elosztásáról, s ez a hatalom – nagyon rövid időszakaszoktól eltekintve – nem volt intézményes versenynek kitéve. Nézzük csak a kultúrát: II. Gyula pápa például nem írt ki semmilyen pályázatot, amikor a legjobb művészt kereste udvarába, hanem autokratikus, hatalmi, mondhatni politikai döntéssel Michelangelót választotta. A kulturális területen, amely belső lényegét tekintve igencsak arisztokratikus felépítésű, a döntések minősége az elsődleges.

InNfó

A NOL-PRESSZÓ A NOLTV ÁLLANDÓ ROVATA Baán lászló videóját itt lehet megnézni: www.noltv.hu/video