Ha azt látjuk, hogy egy kínai fiatal ember háromemeletnyi magas, egymáson billegő székkígyó tetejére kapaszkodik, az nem azért történik, mert nem találja a magasba vezető lépcsőt. Ő is artista.

Az előadók mutatványai erősen hasonlítanak arra, ami a kétezer éve készült agyagszobrokon látható

Néhány napja – immár harmadik alkalommal – a Fővárosi Nagycirkuszban vendégeskedik a Jinan városából érkezett kínai akrobatacsoport. A jinani artisták elképesztően ügyesek, igaz, volt néhány ezer évük arra, hogy művészetüket tökéletesítsék. Városuk ugyanis a kínai akrobatika egyik szülőhelye, ezt az ott fellelt, időszámításunk előtt 200 évvel készített agyag akrobatafigurák is igazolják. A mai jinani artisták és mutatványaik erősen hasonlítanak a korabeli agyagszobrokon látható előadókra, valamint azok produkcióira, és ez nem véletlen. A mai jinani artisták ugyanis erősen őrzik hagyományaikat. Művészetük a több ezer éves kínai népi játékokból, az ősi cirkuszművészetből táplálkozik, még a zenekíséret alapja, a színpompás öltözék, a furcsa álarcok sem sokat változtak az idők folyamán.

A jinani artisták gyönyörű és kifejező jelmezeket, ám kevés kelléket használnak. Az a kevés kellék viszont átlényegül a porondon. Néhány egyszerű kalap, bambuszernyő, kistányér különös és alig követhető légi útra indul, és amikor a tárgyak már tucatszám bukfenceznek a levegőben, lassan alakzatokba rendeződnek, és úgy zakatolnak odafönt, mint valami különös szerkezet. A jinani artisták nagyon ügyesek, zsonglőrtudományuk káprázatos, csoportos zsonglőrmutatványaik precízek, mint a svájci óra. A jinani artisták megdöbbentően hajlékonyak, ha nagyon összeszedik magukat, alighanem egy cigarettatárcába is bele tudják hajtogatni a testüket. Az is lehet persze, hogy senki sem mondta nekik, hogy az ember nem ilyen hajlékony, a gerinc tűrőképességének is vannak határai. Nincsenek.

A jinani karikaugrók még annál is ügyesebbek, egymásra állított karikákon ugranak át mindenféle szaltókkal, úgy úsznak, maszatolódnak a levegőben, mint egy kalligrafikus jel, hogy aztán hiba nélkül suhanjanak át az emeletmagas, szűk karikákon. Mondják: övék a világ egyik, ha nem a legjobb ilyen típusú mutatványa.

A jinani artisták a produkciók közé iktatott rövidke jelenetekben évezredeket ugranak vissza, kár, hogy a furcsán nyújtott, éles szavakat nem értjük, a ruhák, jelmezek, díszek szimbolikáját sem, jó lenne erről némi információ, mert alighanem kicsi csoda ez is. Azt viszont értjük, hogy a zene, bár az ősi dallamokból fakad, a Fővárosi Nagycirkusz kitűnő muzsikusainak segítségével mai fül számára is fogható, az attrakciókat nagyon jól támogató zenefolyammá lesz. És azt is látjuk, hogy hagyományok ide vagy oda, összességében ez mégiscsak egy modern show, amelyben nincs üresjárat. Sűrű, lüktető, de mégis, mintha gomolyogna körülötte valami édes titok.

A jinani artisták nagyobb csoportokban mozognak a porondon, ördög valamennyi. Ördög és nagyon nagy sztár a cirkusz világában. Elismertségükre a számos szakmai díjon, kitüntetésen kívül mi sem jellemzőbb: a 2008-as pekingi olimpiai játékok ceremóniáin is felléptek. A társulat neve FENMO, ez pedig a fen és a mo szavakból áll, melyek a művészek által használt sminkfestékekre és álarcokra utalnak.

A jinani artisták előadását a bemutatót követően felállva, tízperces vastapssal és ovációval köszönte meg a publikum, és miközben a nézők az artistákat ünnepelték, a kivetítőn megjelent egy felirat: „Az emberiség békés egymás mellett élésének alapja nem az elhatároltság, hanem az egymás felé való nyitottság és megértés. És a legjobb út a megértés felé egymás művészetének megismerésén át vezet. (Lu Xun).” A jinani artisták produkciója év végéig látható a Fővárosi Nagycirkuszban.