– Az orosz filmgyár jelentkezett, hogy szeretne közös programot rendezni a magyar filmarchívummal –tudtuk meg Forgács Iván filmtörténésztől, az intézmény munkatársától. Kapva kaptak az alkalmon, hiszen nálunk alig lehet orosz filmet látni. Annak viszont számos jele van, hogy a Moszfilm mostanában nyitni próbál a világra, például a világhálón szabadon elérhetővé tette legendás klasszikusait, amelyeket nálunk is szívesen néznének DVD-n (az interneten orosz nyelven, angol felirattal láthatók). A moszkvai álomgyárat Sahnazarov irányításával korszerű filmes szolgáltató intézménnyé alakították át, ahol szakszerűen, rendezetten folyik az ügyintézés – ezt tapasztalhatták a magyar partnerek –, ám ahol kevés orosz film készül manapság.

Forgatási jelenet: készül a Csillagosok, katonák

Először láthatja a hazai közönség a filmvásznon is, mi volt a lényege annak a vitának, vagy inkább kultúrpolitikai huzakodásnak, amely az első magyar–szovjet koprodukció, a Csillagosok, katonák készítését végigkísérte. A nagy októberi szocialista forradalomnak nevezett bolsevik hatalomátvétel ötvenedik évfordulójára tervezett produkciótól Moszkvában egy hősi pátosszal átitatott, romantikus mozit vártak. Olyat, amely a magyar internacionalisták hősiességét is kidomborítja az orosz bolsevikok oldalán a polgárháború harcaiban. És amely – egy korabeli Moszfilm-dokumentum szerint – megjeleníti azt a gondolatot, hogy „a forradalom ügyéért harcolók vére és szenvedése semmilyen körülmények közt sem volt értelmetlen áldozat”. Ám Jancsó, aki a Szegénylegényekkel akkor már nemzetközi rangot szerzett, nem volt hajlandó ilyen filmet készíteni. Elvetette azt a dramaturgiát, amely jókra és rosszakra osztja a történelmi szereplőket. Ő a filmben a fehérek és a vörösök harcát az ideológiai célok érdekében folyó gyilkolás irracionalitásaként ábrázolja. Nála nincsenek „megváltó” ideológiák, „jó ügyért” sem szabad igazságtalanságokat elkövetni.

Hosszas vita folyt a forgatókönyvről, majd az orosz szerkesztő jelentésében megállapította: számolni kell azzal, hogy a filmet a Szovjetunióban meg kell vágni, le kell rövidíteni, mert Jancsó makacs és ellenőrizhetetlen, ragaszkodik a szovjet gyakorlattól idegen szerzői filmkészítéshez. „Ki kell ábrándítanunk azokat az elvtársakat, akik parádés, ünnepi filmre számítanak a jubileum tiszteletére. Ilyen film nem lesz” – jósolja a jelentés. Így is történt. Jancsó bő két hét alatt végzett a forgatással az oroszországi Kosztromán, a nyersanyagot Budapestre hozták. – Itt hívták elő a musztereket, kezünkben volt az anyag. Mi végül is azt csináltuk belőle, amit akartunk – emlékezett később a rendező. De elkészült a szovjet változat is. – Az 20-25 perccel rövidebb – említi Forgács Iván. – Egyebek között nincsenek benne revolveres egyéni kivégzések és meztelen nők (akiket a katonák meg akarnak becsteleníteni – e „sztriptíz” ellen valóságos keresztes háborút folytattak a szovjet elvtársak), és a film végén nem pusztul el a vörösegység – emeli ki. Majd a dokumentumok alapján hozzáfűzi: – A szovjet álláspont az volt, hogy még a fehérgárdisták sem lehettek olyan brutálisak, ahogy Jancsó ábrázolja – a fasisztoid kegyetlenkedés idegen az oroszoktól.

Nem sokkal az örökmozgóbeli vetítést követően megjelenik nálunk a Csillagosok… DVD-kiadása, két lemezen: egyiken a szerzői (a hivatalos magyar), a másikon a szovjet változat. Az extrák között látható Forgács Iván és Kodolányi Sebestyén dokumentumfilmje a mű forgatásának történetéről, és Jancsó akkori asszisztense, Kézdi-Kovács Zsolt 1967-ben készült filmetűdje Kamerával Kosztromában címmel.