Amíg a bálna alszik

A grönlandi cápa jegesmedvét ránt a víz alá, a tengeri kanárinak is nevezett fehér delfin „csicsereg”, a narválok pedig valószínűtlen méretűre nőtt fogukkal kardoznak a jeges tengereket ábrázoló fotókon, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum (MMM) földszinti kiállítóterében. Ezalatt odafönt, igazgatói irodájában Fehér György a sarkvidéki tengereknél is mélyebb dilemmákkal küzd. Hiába mondhatja ugyanis magukénak az ország egyik, de talán legszebb múzeumépületét, a turisztikai szempontból is impozáns környezet egyelőre nem ad megoldást „kenyérgondjaikra”.

Pedig már 115 évvel ezelőtt, a honfoglalás ezeréves évfordulóján alapító okiratban fogalmazta meg Darányi Ignác földművelésügyi miniszter annak szükségességét, hogy „az ország mezőgazdasági termelése és fejlődése állandó és modern múzeumban bemutattassék”. A terv végül 1907. június 9-én vált valóra, amikor ünnepélyesen átadták a Széchenyi-szigeti Vajdahunyad várát: az Alpár Ignác tervezte formabontó, pontosabban formákban bővelkedő épületegyüttest. Ez a romantikus hangulatú palota ugyanis egyúttal Magyarország ezeréves építészettörténetének gyűjteménye is: külön egységekben mutatja be a román kor, a gótika, a reneszánsz és a barokk stílusok jellegzetességeit. Magyarul az ideális turistalátványosság. Pláne, ha hozzávesszük a közeli ligetet, a tavat, az Andrássy utat, a Hősök terét, Műcsarnokot meg a Szépművészetit. Nincs osztálykirándulás és várostúra, amelyik programjából ez a kör hiányozna.

Mégis.

A Magyar Mezőgazdasági Múzeum egyelőre annyit profitál mindebből, hogy a környékre látogató hazai kirándulók valószínűleg, a külföldiek esetleg betérnek egy-egy kiállítására. A belépők budapesti viszonylatban olcsónak számítanak, mégis ebből kell kitermelniük a kiállításrendezéshez, restauráláshoz, tárgyvásárláshoz, katalóguskiadáshoz, marketinghez szükséges összes forrást. Költségvetési pénzük arra elég, hogy a béreket és a járulékokat kiszorítsák, miközben az energiakiadások egy részét szintén nekik kell kigazdálkodniuk, mégpedig az úgynevezett kötelező bevételeikből: a jegyárakon kívül filmek és fotók jogdíjaiból, műtárgykölcsönzésből és abból, hogy időnként rendezvényeknek, konferenciáknak adnak helyet. Jó tudni: tavaly télen kaptak például hétmillió forintról szóló fűtésszámlát is.

A gondok számát szaporítja, hogy a múzeum egyedülálló épületegyüttesének fenntartási költségeit szinte teljes egészében saját erőből kell fedezni. Lesik hát a pályázatokat. Érdekük persze fenntartani a komplexumot, hiszen ha termei nem lennének továbbra is vonzók, bérleti díjakból származó bevételeiktől is elesnének. Másrészt viszont jogszabályban előírt kötelességük gondozni a várat, amelynek környékét majdnem minden hétvégén vásári forgatag vagy más program tölti meg – és ez már a fővároshoz tartozik. Az igazgató szerint évente legalább 2,5-3 millió ember fordul meg itt, mégis: ha az MMM akarna a saját kapuja előtti placcon rendezvényt tartani, azért bérleti díjat kellene fizetnie Budapestnek. Az odakint felbukkanó idegenvezetők viszont a legritkább esetben viszik csoportjaikat a múzeumkasszáig, kiállításnézésre nem jut idő a programjukban.

A bevételt ugyanakkor többféle törvényi kötelezettség csökkenti. Havonta egy hétvégén el kell engedniük a látogatóknak az amúgy sem drága belépőjegy árát, miközben az intézményeknek az ingyenes jegyek után is áfát kell fizetniük. Az egyetlen könnyebbség az elmúlt hónapokban egy kormányrendelet volt, amely a grátiszbelépők körét szűkíti valamelyest: az előre bejelentett iskolai csoportoknak már ki kell fizetniük a belépők árának 50 százalékát. Érthető hát, hogy kénytelenek hatékony, de olcsó marketingbe és jövedelmező projektekbe fogni. Az MMM például évek óta kooperál már azzal a kiállításrendező céggel, amely szezononként két tárlatot hoz be múzeumukba, úgymond tokostul-vonóstul.

– Gyakran nyújtunk szakmai segítséget ezekhez a programokhoz – magyarázza a direktor –, de előfordul az is, hogy az ötlettől kezdve a megvalósításig, sőt a promócióig mindent ez a gazdasági társaság csinál. Nekik megéri a hely miatt, nekünk a közönségcsalogató erejük miatt.

Látványos, kasszasiker témákról van ugyanis szó, most például A fagy birodalma című interaktív kiállításról. Az installáció – kár lenne tagadni – az óvó és tanító nénik álma. Nagyméretű fotók, állatszobrok, nyomogatható gombok, nem túl hosszú falszövegek, állati rekordok, pontgyűjtő füzetke, a végén ajándék.

Mire pedig az összes, kékben játszó termet bebarangolja az ember, rájön: a mai magyar múzeumigazgatók agyműködése nem is különbözhet túlzottan a sarkvidékeken is felbukkanó bálnákétól. A víziemlősök agyának egyik fele ugyanis akkor is dolgozik, amikor a másik alszik.

Kasszasiker a Vajdahunyad várában
Kasszasiker a Vajdahunyad várában
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.