Bár 1971-ben, a Játszd újra, Sam! készítésének évében a New York-i filmesek sztrájkja miatt a forgatás San Franciscóban zajlott, a mű tökéletesen illeszkedik a hetvenes évek Allen-remekeinek sorába, arról nem is beszélve, hogy itt szerepel együtt először Diane Keatonnal: a később szerelembe és az Annie Hallba torkolló kapcsolat genezisének lehet tanúja a Ludwig Múzeum filmklubjába látogató néző.

A történet egy mozijelenettel indul, ezúttal a két szeretett Bergman egyikét, Ingridet látjuk, ahogy a Casanova utolsó kockáin gyönyörűen pislog a hűvös Humphrey Bogartra. Allan Felix, a depressziós filmkritikus elbűvölve bámulja a vásznat, hazaérve könyvekkel és filmplakátokkal zsúfolt manzárdjába pedig felteszi magának az örök kérdést: Miért nem vagyok én „kúl”?

Az ügy különösen aktuális, ugyanis Felixet otthagyja barátnője, azzal vádolva, hogy saját életének kilátástalansága elől a filmekbe menekül. Legjobb barátja és annak felesége, a Keaton által játszott Linda azonban Felix segítségére siet, és számtalan nővel igyekszik összehozni, a magányos neurotikust így taszítva az intellektuális bénázás legmélyebb bugyraiba.

Felix próbálkozik vacsorán, diszkóban, sőt egy alkalommal még múzeumban is. A kudarcait humorba fojtó kritikus és Linda között folyamatosan erősödik a szexuális és érzelmi feszültség, amely végül egy mindkettőjük számára felejthetetlen éjszakában végződik. Woody Allen filmje igazi oázis a Hollywoodból nyakunkba ömlesztett csöcsös-fingós vígjátékok között. Finom humorral mesél művészetről, iróniáról, nőkről és a nagyvárosok barna zakójában csavargó magányról.

Infó

Játszd újra, Sam!

Amerikai film, főszereplő: Woody Allen, Ludwig Múzeum Filmklub, október 13-án délután fél 4-kor.