Miközben a korrupció ellen küzdő nemzetközi szervezet, a Transparency International elnökeként körbeutazza a világot (most csütörtökön és pénteken Budapesten tárgyal), a sokmilliárdos és a néhány dolláros ügyek ugyanúgy elszomorítják. „Higgye el, legalább olyan rémes, amikor a szegényektől pénzt kérnek, hogy a gyerekeik iskolába mehessenek vagy orvosi ellátást kapjanak, mint amikor a vezetők milliárdokat lopnak el egy ország erőforrásaiból” – teszi hozzá.

Már gyermekként megismerte az egészségügyet: az édesanyja bába volt, a nappalijuk rendszeresen szülőszobává alakult át. A kanadai Ontario tartomány francia nyelvű részén, egy tanyán éltek (az apja gabonát termesztett és tejteheneket tartott), a környék asszonyai szültek náluk. S mivel szegények voltak, a bába nem kért tőlük pénzt – ahogyan Huguette Labelle sem kap fi zetést a Transparency International irányításáért. Hogy megéljenek, az édesanyja elment nővérnek, és annak tanult eleinte Huguette is. Angol nyelvű középiskolába küldték Ottawába, hogy elsajátítsa a nyelvet; az osztályban az övé volt az egyetlen francia hangzású név. Az egyetem után (ott pedagógiát és filozófiát végzett) a kanadai közigazgatásban kötött ki, s hamarosan az egészségügyi miniszter tanácsadója lett.

Sokféle címkét ráaggattak az évtizedek alatt. Az első nő, aki a kanadai Vöröskeresztet vezette; az első francia nyelvű nő, aki a miniszterhelyettesi posztig jutott a szövetségi kormányban; a Kanadai Nemzetközi Fejlesztési Ügynökség legtovább szolgáló elnöke; az egyik legbefolyásosabb kanadai asszony. „A fejlesztési ügynökségnél láttam először közvetlen közelről a korrupció drámai következményeit. Rengeteg pénzt, amit a rászorulóktól lopnak el, szegénységet, betegséget, halált. És ez az egész földgolyón így van” – idézi fel Huguette Labelle. Ez ad neki erőt hetvenkét évesen is, hogy ideje nagy részét utazással és hivatalos találkozókkal töltse. Hogy ez nem fárasztó-e? „Igen, biztosan az, de erről teljesen megfeledkezem. Budapestről most Berlinbe megyek, aztán vissza Kanadába, utána következik Marokkó, Brazília, India, Kína és Dél-Afrika, megint egy kis Kanada, majd Dél-Korea és Banglades.”

Elvesztette a férjét egy évvel ezelőtt, azóta még többet utazik – ezt már a német Peter Eigen, a Transparency International (TI) alapítója meséli róla. Régóta ismeri és csodálja Labelle-t, akivel még a TI 1993-as létrehozása előtt találkozott, egy mozambiki konferencián. Eigen 2005-ig töltötte be a szervezet elnöki posztját, akkor győzte meg a kanadai nőt, hogy vegye át ő a stafétabotot. „A lehető legjobb választás volt. Tényleg nagy hatalommal bír, de nem a tisztsége vagy a mögötte álló szervezet által. Óriási ismeretségi hálózata van olyan civil szervezetekből és kormányokból, amelyek tisztelik őt. Ha Huguette felhív valakit, biztosan visszahívják, mert tudják, hogy velemindig érdemes beszélni” – ad rövid jellemzést.

Női hatalom: Eigen szerint ez a Transparency International jelenlegi elnökének titka. A hétköznapi életben kimondottan alázatos, barátságos és érzékeny asszony ő, aki mindig bátorítja és lelkesíti az embereket. S végül mindig meggyőzi őket. A jövő héten Berlinben tartják a szervezet évi közgyűlését, ahol várhatóan harmadszorra is megválasztják elnöknek (három évre) Labelle-t.

„Remek diplomata, akit végtelen türelemmel áldottak meg. Halk és finom eszközökkel, de a végén mindig ő nyer” – tapasztalta Marschall Miklós, a TI igazgatóhelyettese. Többször is utazott már külföldre a szervezet elnökével, akinek a munkabírása mindannyiszor mély benyomást tett rá.

Ám nőként dolgozni gyakran nem könnyű. „Amikor egy nő vezető posztra kerül, naponta döntenie kell, hogy mi a fontosabb: amunkája vagy a családja. Emiatt én is folyamatosan őrlődöm” – vallja be Huguette Labelle. A kanadai kormányban dolgozott, amikor nagykövetnek akarták külföldre küldeni. A fia és a lánya éppen tinédzser volt, és ő úgy döntött, hogy jobb nekik otthon: nemet mondott. A mai napig ügyel arra, hogy elég időt töltsön a hozzátartozóival, köztük a kétéves lányunokájával.

Valami mást akart csinálni, miután otthagyta a szövetségi kormányt. Jó néhány szervezet megkereste, de ő tudta, hogy elsősorban az oktatással és a korrupció elleni harccal szeretne foglalkozni. 1994 óta az Ottawai Egyetem kancellárja: innen ismeri őt Gilles Patry, aki éveken át az egyetem elnöke és alkancellárja volt. „Huguette a diákok leghűségesebb támogatója. Elszánt és rendkívül szenvedélyes tud lenni, ha a számára lényeges dolgokról, az oktatásról és a becsületességről van szó” –emlékszik vissza Patry, akit a kanadai Vancouverben értünk el telefonon. Szerinte Huguette Labelle olyan köztiszteletben álló nő, akinek kikérik a tanácsát az egyetem tanárai, a kanadai kormány magas rangú tisztségviselői és a világ vezetői egyaránt.

A nyilvánosság: a Transparency International elnöke úgy véli, ez a leghatásosabb fegyver a korrupció ellen. Bárhol jár a világban, azt tanácsolja, hogy a kormányok, az önkormányzatok és a közintézmények tegyék közzé a részletes költségvetésüket. Így, ha azt olvassák az emberek, hogy ennyi és ennyi pénzt költöttek egy autóút megépítésére vagy tanárok felvételére, és igazából nem történt semmi, azonnal tiltakozhatnak. „Az egyik alapvető üzenetem Magyarországon is az, hogy a helyzeten igenis lehet változtatni! A korrupciót a lakosságnak sem szabad tovább tűrnie. A korrupció ellen küzdő szervezeteknek és a polgároknak együtt kell a vezetőkhöz fordulniuk, és azt mondaniuk: elég volt!” – magyarázza Labelle. Idealistának nem tartja magát, legfeljebb optimistának.

Az igazságszolgáltatásnak kiválóan kell működnie, különben sok más is rosszul működik egy országban: ez a másik fő üzenete Huguette Labelle-nek, aki Budapesten a Legfelsőbb Bíróság és az Alkotmánybíróság elnökével is találkozik. Jót szórakozik azon, amikor a híradások kemény, szigorú nőként festik le. Úgy érzi, hogy a valóságban mi sem áll tőle távolabb, mint az erőszakosság vagy az agresszivitás. Ahogyan fogalmaz: „Általában elérem a célomat. De a másikra sosem töröm rá az ajtót.”

Névjegy

HUGUETTE LABELLE Rockland, 1939. április 15.

Két évtizeden át vezető pozíciókat töltött be a kanadai szövetségi kormányban, foglalkozott egyebek mellett az egészségüggyel, a közlekedéssel, a nők és férfiak közötti esélyegyenlőséggel. Sokáig a Kanadai Nemzetközi Fejlesztési Ügynökség elnöke volt, és vezette a kanadai Vöröskeresztet is. 1994 óta az Ottawai Egyetem kancellárja. A Transparency International elnökévé 2005-ben választották meg.

FOTÓ: MÓRICZ SIMON