Ki kicsoda?
Be jó is volna, ha tudnám, hogy ki kicsoda! Mert ez nyilván úgynevezett kulcsregény. Biztos vagyok, hogy a negyvenes években a kicsit is informált – mondjuk, a Színházi Élet Intim Pista-rovatát figyelemmel kísérő pestiek – tisztában voltak azzal, hogy melyik színész, rendező, író milyen nevet visel a valóságban. Én viszont nem merném megtippelni a mából. Pedig legalább azt szerettem volna kideríteni, melyik könyvbeli alak annak a nagy színésznek az alteregója, akihez Rejtő a könyv bevezetőjében fiktív levelet ír:
„Kedves Gyula bátyám!
Pillanatnyi tartózkodási helye hajdan földi ember közlése számára megközelíthetetlennek tűnt az idők végeztéig. Ám a technikamai állásamár lehetővé teszi, hogy egy modern, korszerű, igazi első vonalbeli sóhaj komplett díszkötésben azon nyomban megérkezzék a néhai Címzetthez, aki ismert helyre elköltözött az élők sorából. Bocsásson meg, Gyula bátyám, hogy jelentéktelenségem ír Magához, és egy kissé nekünk is Magáról.
Írjam le, hogy ki volt? Hogy kik voltak ők az asztalánál, a rajongók és a tisztelők? Valamennyien különbek nálam, jobb életűek és finomabb urak, kik több okkal és több joggal küldhetnék drót nélküli búbánatukat oda, ahol most bizonyára Napóleont, Apponyit, Galileit, Marton doktort, Nézse Feketét, Beöthyt, Móra Ferencet, esetleg magát Washingtont szórakoztatja, bizonyára Márton Miskát sem nélkülözi, ő már e földön valóságos angyal volt, bár ez nem tűnt fel róla senkinek, hátrányos külleme miatt.”
Ja, elfelejtettem volna? A levél címzettje: Kabos Gyula.
