Hajó a söralátéten
A Király utcai Amicus antikvárium site-ja ránézésére kedvesen suta. A szerkesztők találtak valahol valami retrozöldet keretnek, abba meg beletettek hat szép régi könyvgerincet, rájuk kattintva nyílnak a menüpontok. Az elsőre az van írva, hogy „cégünkről”, a második a megközelítést teszi könnyűvé – egy olyan piros x-et rajzoltak a térképre a keresett ház mellé, mint amilyet mi, gyerekkorunkban a tátrai képeslapra, hogy ti. a szállodában ez volt a mi ablakunk – a harmadik az ajánlatokat vonultatja fel, a negyedik a kereső, az ötödik a fizetési feltételekkel ismerteti meg az olvasót, a hatodikra meg egyáltalán nincs ráírva semmi, így nem is nyit meg semmit. A honlap, használati értékét tekintve, egyébként nem rossz, az információ elég, a képek nagyíthatók.
A Múzeum körúti Antiquarium Hungaricum oldala ehhez képest grafikai bravúr, egy olyan vitorlás hajóval nyit, amely egy söralátéten is elfér, ez a firma logója. Minden szempontból komoly produkció, ittmár Googletérkép van és hétnyelvű keresőfelület, amely ráadásul a végtelenségig őszinte, ha valami éppen nem található, akkor nem sunyít, meg nem írja ki, hogy error, hanem férfiasan bevallja, hogy „ooops, sajnos amit keresett, nincs itt”, ami csehül úgy hangzik, hogy „ooops, bohuzel jsem hledal tu tení”. A nyitólapon felül szép diavetítést rendeztek a legfrissebb ajánlatokból, és gyakorlatilag minden információ megosztható, az elképzelhető összes webes csatornán, innen is gratulálok.
Térdre ugyan nem borít, de tisztességes munka a Fő utcai Budai Fő antikvárium oldala is. Ez a militarizöld meg a forrázottcsirke-sárga, amibe beleálmodták, elég sokkoló, meg amúgy is idegen a műfajtól, de ha ez volt, hát ez van, még mindig jobb, mint ha egy pörkölt szélű pergamen lenne a háttér. Majdnem mindent tud, amit a Múzeum körúti website, mínusz megosztás, a tartalmat nézve igazából csak egy bajom volna, az se olyan nagy: én még jóformán meg se nézhettem, mijük van, ők már ott tartanak, hogy milyen úton-módon fi zethetek nekik, plusz még itt van ez is: „készpénzfizetés: ez az üzletben történő vásárláskor lehetséges”.
Az Üllői úti Budapest antikvá rium honlapjának bal felső sarkában egy rajzolt bagoly áll. A grafikus nyilván sejtette, hogy a közönség mennyire unjamár a könyves lapokon a kötelező baglyokat, ezért, hogy ne unja annyira, kitalálta, hogy a madár szeme sárgán villogjon. Frenetikus webes animáció. A site az egyik leghaloványabb a mezőnyben, szó szerint, mintha a kínálatot fotózó szakember elfelejtette volna megtörölni az objektívet, miután a gépet beleejtette egy tál aszpikba, a tartalmat illetően azonban nem érheti szó a ház elejét, különösen méltánylandó, hogy bizonyos dokumentumok bemutatásánál egészen szépen belemennek a részletekbe – ez általában nem jellemző.
Ahogy nem jellemző a pestszentimrei Imrei antikváriumra sem, sőt reá különösen nem. Látom én a honlapra kitett fotón, bár ne látnám, hogy nem a Champs Élysées-n járunk, és bőven értem, hogy nem csilloghatvilloghat mindenki, de ez a produkció, amely elénk tárul, bizony nem könnyí timeg túlságosan a weben bóklászó bibliofilek dolgát. Csupán annyit árulnak el, hogy új és használt könyveket vesznek-adnak, nagyobb mennyiségű könyv megvételre ajánlása esetén egyeztetett időpontban, díjtalan kiszállással házhoz mennek, ha nem kell túl messze menni, több ezer darab esetén meg már bárhová, valamint a készpénzt preferálják. Meg kell hagyni viszont, hogy a tetthely behatárolásakor nem fukarkodtak az energiával, nyolc buszjáratot is megjelölnek, amellyel el lehet hozzájuk jutni. Csak persze nem tudjuk, érdemes-e.