Részlet az Artpool Művészet Kutató egyik dokumentumából, ami kicsit talán elbizonytalanítja azokat, akik kizárólag a művészet főutcáin szoktak sétálgatni. Egyáltalán: Monty Cantsin személyét sem könnyű értelmezni, az általa kitalált neoizmust meg pláne.

Monty Cantsin, akit valaha Kántor Istvánnak hívtak, 1976-ban elhagyta Magyarországot, jelenleg Torontóban él, média- és performance-művész, neoista popsztár, filmkészítő, zaj- és akcióművész, feltaláló, aki művészetéhez éppúgy használja a technika vívmányait, mint a graffitit. Monty Cantsin filozofikus, provokatív, pimasz és vicces.

Mindezt a neoizmus jegyében, amely pedig pontosan ugyanaz, mint jelképe, a lángoló vasaló: a művészi önpusztítás, a kétségek között égő ember metaforája. A neoizmus jelentős teret ad a periferikus mozgalmaknak, ahogy Kántormegfogalmazta: „Végső pont lehet a művész és nem művész közti árok betöltésére.” Kántor István most egy jelentős tárlaton mutatkozik meg ismét, ezúttal Székesfehérváron, két helyszínen.

Az Új Magyar Képtárban főként talált tárgyakból készült installációkat láthat a közönség, a Szent István Király Múzeum Országzászló téri épületében Kántor videós munkáit mutatják be. A kiállítás láttán talán kiderül, miért az a viharos érdeklődés, amely a művész munkáit fogadja külföldön, és mi is a neoizmus valójában.

Ja, és ne csodálkozzunk, ha a termekbenmaga Kántor is felbukkan kenyérkalapban, kezében egy lángoló vasalóval, és ezüst fogsorával ránk mosolyog, de úgy ám, ahogy csak egy igazi neoista tud mosolyogni.

Infó

Esztelen! Meztelen! Istvan Kantor Monty Cantsin? Amen!című kiállítása Székesfehérváron az Új magyar képtárban és a Szent István Király Múzeumban november 13-ig.