Hogyha esetleg valakinek nem ugrana be elsőre, ki az a Borbás Marcsi, annak megnyugtatására közöljük empirikus módszerrel készült, ám a legkevésbé sem reprezentatív kutatásunk eredményét. Amint az nyilván köztudott, a forradalmi kormány kedvenc élelmiszerlánca e televíziós személyiséget választotta reklámarcnak plakátjaira. A kísérlet alkalmával az egy autóban utazó, 25 és 28 év közötti, éppen józan, szingli, barna hajú férfiak közül első blikkre éppen anynyian ismerték fel, ahányan a boltok polcain, a „Helyben sütött!” felirat alatt pihenő szezámmagos kiflik közül megtették volna.

Igaz, e korlátozott népszerűség akár előnyt is jelenthet a leszerepelt udvari bolondokkal bőven ellátott magyar tévécirkuszban, ám e fórral nem élt a Gasztroangyal, amenynyiben annyi közhelyet lapátolt öszsze egyetlen műsorba, amennyi talán még az egész életét ennek a tevékenységnek áldozó Paulo Coelhónak is becsületére válna. A kerékpáros antrét például azonnal tovább súlyosbította, amint sikerült spontán találkozást mímelnie Pokorny Liával. (Persze a színésznőt a Beugróban mutatott produk ciója miatt – televíziós kontextusban – fő szabály szerint csak „ájlávjú tematikájú” mondatokban szabad említeni.)

A duóhoz csatlakozott még Szolnoki Péter zenész (Bon-Bon), hogy aztán a csapat Rózsa Péter tanyájára utazzon. „Olyan, mint a női mell, nem elég belőle egy” – közölte a biogazda a pálinkakortyra vonatkoztatva, ami egy pillanatra az alkoholfetisizmus gyanúját vetette fel, de a diskurzus szerencsére nem érintette többé a különösen népszerű testrészek témakörét. Cserébe a népi-urbánus vita históriájának legszimplifikáltabb fejezetét kaptuk, minek szintézise így fogalmazható meg: a paraszt jobban tudja. Egyebekben Marcsi kapált még farmerban, Rózsa tanyatulajdonos lóháton csattogtatta az ostorát, mint egy újságírók közé szabadult Zagyva honatya, majd váratlanul felhangzott a messzemenően életszerű „Gyönyörű bivalyok!” kiáltás.

Ám meglepetésből sosem elég, így hirtelen föltűnt egy dinnyetermesztő is, aki magabiztosan nyilatkozott: ha magyar ember, magyar földön, magyar dinnyét eszik, akkor másnap is megkívánja. (Az egyenlet megoldása nem túl bonyolult: ha magyar gazda, magyar földön,magyar embernek beszél, akkor dinnye egyenlő x, x egyenlő minden zöldség, gyümölcs, állat.) Mindenesetre a dinnyeismereti tréning tovább bonyolította a képletet, mert hát az átlagos néző nehezen fejtette meg, hogy a paradicsomszedéssel fűszerezett tanyasi kirándulás, a Debreceni Egyetem kiszemelt laboratóriumának meglátogatása, továbbá egy étterem förtelmesen reklámszagú bemutatása miként illeszkedik egy adásba.

Az sem segítette a tisztánlátást, hogy Borbás Marcsinak még vallásfilozófi ai mélységekben turkáló eszmefuttatásra is tellett: aki korábban esetleg nem értesült volna róla, az megtudhatta, Ádám és Éva nem almával, hanem paradicsommal esett bűnbe. Ekkor már csupán annyi hiányzott a közszolgálati bulvár kiteljesedéséhez, hogy egy szexualitásés szabadságtörténész Kossuth Lajos vodkával locsolt orgiáiról fantáziáljon, ám a csúcsra nem jutottunk fel. Megakadtunk ott, hogy Borbás Marcsi még a majonézt is maga készíti. A kukoricasaláta iránti rajongásunk jegyében szurkolunk: csinálja jobban, mint a Gasztroangyalt.