Amihez közünk van
Nemrég volt egy nagy médiakonferencia a televíziózás fiatalságra gyakorolt hatásáról. A zárónyilatkozat szerint a résztvevők többek között „Elengedhetetlennek tartják, hogy a közszolgálati média képessé váljon arra, hogy a gyermekeket és szüleiket megszólítsa. Felkérik a közszolgálati médiaszolgáltatókat arra, hogy műsoraikban fordítsanak kiemelt figyelmet a médiafogyasztással kapcsolatos tudnivalók terjesztésére úgy, hogy ezek az ismeretek a legszélesebb közönséget (gyermekek, szülők) a leghatékonyabban érjék el.”
Dehogyisnem értem! A fiatalok szinte sosem kapcsolnak az MTV-re. S ha a nyilatkozók emberi nyelven fogalmaztak volna, azt is meg kellett volna mondaniuk, miként képzelik, hogy a közszolgálati műsorok nézésére rávegyék őket. Mert azt nem gondolhatták, hogy van ott munkatárs, aki olyan műsort készítene, amelyikre nem kíváncsi senki. Hogy bíztatni kell, próbálja meg a „legszélesebb közönség” megcélozását.
Ne várják tőlem, hogy tanácsot adjak. Csak annyit tudok, nem tetszik, hogy a közszolgálat a folyamatosan gagyisodó kereskedelmi televíziózással próbál versenyre kelni, szenzációként tálalva, ha valamelyik műsorának színvonalát sikerül arra az alacsony szintre szállítania, hogy egyszer-egyszer megközelítse a „versenytársak” nézettségét.
De talán most! Új műsorrendet alakított ki az összevont és „négy lábra állt” (m1,m2, Duna, Duna2) magyar köztelevízió. Nem is nagyon kell keresgélni, hogy olyat találjak benne, amelynek tiszta szívvel lehet drukkolni. Itt van az Éjjeli őrjárat. Két élményt és értéket kereső, igazán kíváncsi műsorvezető, Veiszer Alinda (ex-m2, Záróra) és Teszári Nóra (ex-Duna, Kikötő) az előtérbe igyekvő Duna2-n (ex-Autonómia) minden hétköznap este fél tíztől fél tizenegyig a kultúráról beszél és kérdez hozzáértőket. Annyira frissen, hogy egy hétre előre nem tudták biztosan megmondani, mivel foglalkoznak majd.
Valami pénz is akadt hozzá,mert elhagyták azt a „minimáldíszletet”, amely éppen megfelelt ahhoz, hogy Veiszer Alinda Magyarország okos (és ezért érdekes) embereivel beszélgessen. Azt meg csak remélni tudom, hogy a csillogó helyszínen is megtartják kétkedő természetüket, nem esnek a mindenért ájultan lelkesedő Kultúrház hibájába. Egyáltalán nem baj, ha időnként a híres kérdezetteknek izzadniuk kell, ha a felkészült riporter kérdésére a nézőt is megfogó választ csiholjanak ki magukból.