Az biztos, hogy ez a tender nem helyettesíti a jelenleg is érvényben lévő filmtörvény által garantált, ám több mint egy éve nem fizetett normatív támogatást, ami a mai napig létező, ám költségvetésileg befagyasztott Magyar Mozgókép Közalapítvány feladata lenne. Ám hogy a kis pénz is mennyire fontos ezen a kiélezett, a túlélésért küzdő művészfilm-terjesztési piacon, azt jól mutatja, hogy az NKA pályázatának hírére soha nem látott dömpingben kezdték el a disztribútorok „art” kategóriába soroltatni a portékájukat a Nemzeti Filmiroda filmszakmai bizottságán keresztül. A felfutás oka a pályázat kiírásában is keresendő: kizárólag a 2011. szeptember 1-je és 2012. április 1-je között mozikba kerülő művek részesülhetnek a kulturális alap pénzéből, ráadásul ezeknek a címeknek a leadási határidő napján, október 10-én már „art” besorolásúaknak kell lenniük.

Lapunknak több művészfilm-forgalmazó is megerősítette, hogy eddig is besoroltatták a művészfilmnek tartott címeiket a filmirodával, sőt ezt fogják tenni mindaddig, amíg a törvény előírja, ráadásul a mozisok is megkövetelik. Ennek oka, hogy egy artmozi műsorának bizonyos százalékát regisztrált művészfilmeknek kell kitenniük, és a mai napig sokan bíznak abban, hogy amikor majd a Magyar Nemzeti Filmalap konszolidál, utólag rendezi a cechet, azaz kifizeti a Magyar Mozgókép Közalapítvány adósságát. Ugyanez igaz a forgalmazóknak járó normatív pénzekre is. (Az más kérdés, hogy hány filmszínház húzza ki addig: az utóbbi hónapokban többek közt Győrben és Sopronban végleg bezárt az artmozi, és egy ideig Szeged hagyományos filmszínháza sem működött.)

A forgalmazók rendkívül problémásnak tartják ugyanakkor a pályázat által szabott határidőket. Többen kifejtették: kifejezetten „természetellenes”, hogy egy-egy terjesztő fél évvel a premier előtt rendelkezzen kópiával a bemutatandó filmből – pedig a DVD- vagy Blu-ray-megtekintő mind az art besorolás, mind az NKA-pályázat feltétele. Előfordulnak rá adásul olyan filmek is, melyek a világpremierrel szinte egy időben jönnek ki a hazai mozikban, ilyenkor a jogtulajdonosok egyáltalán nem adnak ki DVD-t a hazai disztribútornak: ilyen volt például a Budapest Film által bemutatott legújabb Pedro Almodóvar-mozi, A bőr, amelyben élek. De hogy az összkép tényleg sokszínű legyen: akad olyan terjesztő cég is, amelyet mintha nem igazán érdekelne a pályázat és az állami támogatás. A Fórum Hungary például hosszabb gondolkodás után, a magyar premiert követően soroltatta be művészfilmnek a Cannes-ban rendezői díjjal elismert, a hazai mozikban már pergő Drive – Gázt! című produkciót. Ami természetesen nem változtat azon a tényen, hogy a kisebb, kevésbé tehetős cégeknek az NKA-pályázat a pillanatnyi túléléshez épp elég forrást biztosít(hat).

Nem világos azonban, hogy az állami szerv milyen gondolat általi vezérelve írta ki a magyar és art besorolású külföldi művek E-cinema technikával történő terjesztését elősegítő tendert. Már minden létező szakmai fórumon kijelentették, hogy ez a rendszer technikailag semmiféle jelenlegi szabványnak nem felel meg, az azon terjesztett művek száma, színvonala és nézettsége kínosan alacsony. Továbbá az erőforrás minisztérium a nemzetközi trendeknek megfelelően a modern, úgynevezett DCP-rendszer kiépítése mellett tette le a voksot: jelenleg is fut egy százmillió forintos keretösszeggel élesített saját pályázatuk a DCP-kivetítőkre. Erre – nem mellékesen – azért van szükség, mert néhány éven belül megszűnhet az amúgy erősen környezetszennyező, 35 mm-s celluloidkópiák gyártása, forgalmazása. Épp a már említett Fórum Hungary jelentette be az egyik forgalmazói ankéton, hogy 2012-től csak DCP-kópiákon terjeszti majd a címeit – igaz, ez a cég főleg nagy stúdiófilmekben utazik. Mindenesetre az E-cinemára vonatkozó NKA-kiírás indoklása különösen komikus a fentiek ismeretében: „egy modern, takarékosabb technika széles körű használatát akarják ösztönözni” – miközben ez a rendszer már a bevezetésekor elavult volt.

Ugyanakkor az is igaz, hogy ez az E-cinema-pályázat nem újdonság, a korábbi években is rendszeresen sor került rá, miután a moziüzemeltetők folyamatosan „igényelték”: tekintve, hogy a Cinereal nevű magáncég kezében lévő, nagyrészt vissza nem térítendő állami támogatásból kiépített E-cinema-rendszer után a mozikat rendszerfenntartási költség címén rendesen megsarcolják, ezt a mozik pedig nem igazán tudják kigazdálkodni. Így, hallgatólagosan, ez a tender ennek a költségnek a fedezését szolgálja. (Tény ugyanakkor az is, hogy a forgalmazóknak is fizetniük kell a Cinerealnak, ha a rendszerbe filmet akarnak küldeni.) Az első időkben ezt a terhet a Magyar Mozgókép Közalapítvány vállalta, de nem sokkal később a feladat az NKA-hoz vándorolt. Az aktuális összeesküvés-elméleteket ráadásul az a tény is táplálja, hogy a Cinereal nemrég bejelentette: a forgalmazói piacon is megjelenik. Több, esztétikai szempontból jobb-rosszabb produkcióval lép színre, így akár pályázóként is felléphet több tenderen, hogy aztán az ott nyert pénzekből saját magával kössön üzletet. Egyszóval: így vagy úgy, de az „e-tenderre” meghirdetett hétmillió forintos keretnél még több állami pénz a Cinerealnál landolhat majd. Ez pedig több piaci szereplő szerint erősen torzítja a versenyhelyzetet.

Mindazonáltal az E-cinemára még korai kimondani a halálos ítéletet. Számos vidéki artmozi benne van a rendszerben, és a szakmabeliek úgy vélekednek, hogy a minisztérium pályázatán beszerzett DCP-vetítőket majd erre a rendszerre kötik rá (ahelyett, hogy beruháznának egy DCP-szerverre is, amely még szükséges lenne az új szisztéma teljes kompatibilitásához), így a sokat kritizált képminőség javulhat. A mozisok szerint a művészfilm-forgalmazók egyelőre nem sürgetik ugyanis, hogy a címeikből legyenek úgynevezett DCP-kópiák. Az is biztos, hogy az NKA később kiír egy DCP-pályázatot is: célirányosan azoknak a moziknak, amelyek nyernek a Nefmi tenderén, mivel az csak a kivetítőre szól, a szerver még egy újabb vaskos beruházás lenne. A digitalizálás útjai kiszámíthatatlanok. Magyarországon biztosan.

Költségvetési éhkopp

A 2012-es költségvetési törvénytervezet számaiból az derül ki, hogy Szőcs Géza kulturális államtitkár filmes kerete az idei 800 millió forint helyett csak 300 millió forint lesz. Az állami vagyonnal kapcsolatos bevételek és kiadások között viszont szerepel a Magyar Nemzeti Filmalap Zrt. támogatása: az újonnan bejegyzett szervezet is az ideinél kisebb – a tervezet szerint –, 1,5 milliárd forint támogatásban részesül majd.

Néhány éven belül megszűnhet az erősen környezetszennyező celluloidkópiák gyártása és forgalmazása