A különös vállalkozás a várakozás szerint jövő ilyenkor, a magyar népmese napján indul.

Mint megtudtuk, az ötlet Kányádi Sándor írótól jött, a kivitelezés a budavári önkormányzat és a PIM közös projektuma: előbbi adja a felújított tereket, utóbbi a tartalmat. A mú zeum elsőként – a terv szerint úgy 5-10 évig – a magyar tündérmesevilágot eleveníti meg. A koncepciót kidolgozó Helmich Katalin érdeklődésünkre elmondta: az attrakció voltaképpen már a ház kapualjában elkezdődik, ahol a kétszázötven éves tabáni műemléképület történetét mutatják be egy gyerekekre szabott installációval, amely leginkább képregényre hasonlít. A fabulából kiderül, kik laktak itt, mit csináltak, hogyan éltek, milyenek voltak a társadalmi viszonyok az adott korban Budán. Innen az ún. műhelybe visz az út, ott színpad lesz, foglalkozásokat és felolvasásokat tartanakmajd; a falakra tékákat tesznek, amelyeket kinyitva kortárs magyar meseírók élete és munkássága tárul fel, bejátszásokkal, animációkkal, rövidebben szólva interaktív módon. A mesemaga a következő három teremben vár a látogatókra, akik elsőként a mesebeli útnak indulást játszhatják el. Itt mutatkoznak be a hét klasszikus tündérmesei figurái, mások mellett a segítő, az ellenfél, a királylány és a hős – ez utóbbi nem más, mint maga a látogató. Az alakok elnagyoltan, árnyképszerűen bukkannak fel, annak az ideának a jegyében, hogy amit lehet, azt a legjobb a gyerekek fantáziájára bízni.

Az ösvényen továbbhaladva, azaz másodjára a bonyodalmakkal és nehéz ségekkel szembesülhetnek a fiatalok. Egy erdőszerű közegben találják magukat, ahol különféle próbáknak vetik alá őket, például logikai feladványokat kell megfejteniük, ördöglakatokat nyitniuk, de az elképzelés szerint lesz egy faféleség, azon egy fészek, benne pedig valami titkos tárgy, amelyet ugyancsak meg kell majd találni. Végül a megoldást, a feszültség feloldódását élhetik meg az iskolások/óvodások, ugyancsak változatos képi, tárgyi és dramatikus eszközök segítségével, de mindenképpen az adott életkorra szabva. Ez a helyiség leginkább egy trónteremre hasonlít majd, ahol a hős elnyeri jutalmát, királynak vagy királynőnek öltözhet, trónra ülhet, aztán, ha kedve tartja, egy mágneses táblán kipróbálhatja a szövegalkotás örömét is – avatott be a részletekbe a PIM munkatársa.

A gyerekekkel könnyebb

A jelek szerint gyerekeknek (is) szóló múzeumokkal, tárlatokkal nemigen lehet mellényúlni. Csak néhány példa a sok közül: a kecskeméti Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhelynek harminc évvel ezelőtti alapítása óta több mint egymillió látogatója volt. Az intézmény 18 000 muzeális értékű darabot őriz: ősi eredetű csigacsontjátékokat, egyszerű népi játékokat, a polgári világ míves kivitelű gyári játékait, a hazai iparművészet egyedi alkotásait, de a gyermekirodalom, a különböző játékgyűjtemények és a bűvészet könyvritkaságai is megtalálhatók náluk. Nem tévedhet az sem, aki mackókat tesz közszemlére, amit a rákóczifalvi macimúzeum statisztikája is igazol: a 2006-os alapítástól idén szeptember 1-jéig majdnem 26 ezren nézték meg az 1300 darabos kollekciót. A macihad című gyűjtemény a nagyvilág legkülönbözőbb gyáraiból származik, az öltözetek a történelmi korok öltözködési stílusát elevenítik fel; múzeumi ritkaságok és híres emberekhez köthető mackók is vannak köztük. A legöregebbek nyolcvan-százévesek. A babamúzeumok/kiállítások sem panaszkodhatnak érdektelenségre, a találomra kibökött abádszalókinak például volt olyan éve, amikor négyezernél is több vendéget fogadott. A múzeum csaknem 800 babát, egyúttal viseletet mutat be a publikumnak, nagyobbrészt a Kárpátmedencéből, kisebb részt más tájakról.