Jövőálmok csődgondnokkal
A megújított faluközpont statikus leírása azonban már nem elég, a falak és terek steril esztétikája egészen mást mond úgy, hogy közben észrevétlenül átrajzolták a háttereket. A termálfürdőt és általános iskolát építő Gelse csődbe jutott, nyáron a kétmilliárdos adósságára nyolcvan hitelező és negyvenmillió kifizethető forint jutott. Gelse nyugodtan lehetne egy bedőlő frankhiteles ház vagy család felnagyított szinonimája, de ahogy egy kényszerárverésen is megalázó egyszerűséggel értékelik alul az ott lakók életének teljesítményét, úgy egészen másképp kell ránézni ma azokra a falakra, amelyeket felavatásukkor nyilván egészen másféle remények és dicsfények öveztek.
A lényegében a rendszerváltás óta regnáló előző polgármester és az önkormányzat ambiciózusan pályázott minden elérhető állami és uniós pénzre, felújították a könyvtárat, óvodát, polgármesteri hivatalt, átrajzolták a faluközpontot. Itt állt a korábbi iskola, amelynek épületét többször bővítették, átépítették – jól érzékelhető a törekvés, hogy a sok vegetáló kistelepülés között Gelse legyen a kistérség központja, aminek megvalósítása a környékbeli gyerekek idevonzásával kezdődik. Időközben találták meg a fővárosi építészt, Karácsony Tamást és irodáját, aki már a kisebb átszabásokban is közreműködött, hogy aztán jöjjön a fürdő, majd újra az iskola. Ennek a legújabb szárnya úgy készült el most, hogy az anyagi csőd már nyilvánvaló volt.
Amit most láthatunk: a templom mögött, a falu központjában hatalmas, ligetes zöld terület sportpályákkal, játszótérrel, itt-ott a modern iskolához passzított, vidám színekkel átfestett házvégek és az iskola, amelynek ha csak a fele állna, az is figyelemre méltó lenne. A most elkészült új szárny pedig a bejáratot kiemelő tekintélyes oszlopfalával, erkélyeivel szinte városias. Építészeti szakzsargonban izgalmas, ahogy a két épület „viszonyul egymáshoz”, ahogy a két, nagyon eltérő karaktert és az arányokat nem öszszesimították, hanem szinte csak egymás mellé helyezték, mindössze apró színjelzésekkel teremtve közös nevezőt, de hagyva a különbözőségükből fakadó feszültség érvényesülését.
Ez természetesen egyrészt szokatlan a békés-bukolikus, falusi környezetben, másrészt fényévekre van a falvainkban megszokott és nem valódi tereket, hanem általában csak fedett négyzetmétereket építő, szegényszagú buherától – harmadrészt viszont újra illik jeleznem, egész másképp mutat, ha mögé odaképzeljük a hatalmas CSŐD-felirattal lebegő hátteret.
Zuhanjunk tehát újra több emeletet a realitásokkal.
A fürdő az iskola mögött épült meg, amellyel több ponton, nyaktaggal, tornateremmel, tanuszodával, kiszolgáló melléképületekkel összeér – ebben a köztes térben látható a legjobban egyébként az a lázas igyekezet, ahogy a jövőt álmodók a régebbi iskola olcsó Tesco-színekbe öltöztetett kaszárnyatömbjétől néhány év alatt eljutottak a fürdő minimalistán nagyvonalú, L alakú épületéig. Az emelet faburkolatán jól látszik, hogy a helyi kivitelezők nem ilyen beruházásokhoz szoktak, de az eső és nap által itt-ott megviselt pácolásból nem akarok erőltetett szimbólumot faragni. A realitás megint sokkal erősebb: a termálfürdőt elárverezik, erre talán lesz vevő, de nyilván messze a bekerülési értékétől – más szóval elkótyavetyélik. Az újjáformált iskolatömbre aligha akad majd vevő, maradnak majd a kifizetetlen számlák, meg az újabb kamatokat összeketyegő, drága, üres hardver, a kitöltetlen tér, amelybe nyilvánva lóan még nagyon sokáig nem lehet majd az igazi használhatóságához szükséges „szoftvereket” betölteni. Gelsén persze nem az egész falu, csak az önkormányzat ment csődbe. 2003-ban ugyanez a jövőálmodás, a messzire néző fejlesztés még a mintafalu címre volt elég. Most kiterjedt nyomozás folyik. Az egyik dimenzióban ott a csődeljárás és a milliárdos adósság, a másikban ott állnak tovább ezek az új házak némán, a körülményekről tudomást sem véve.
