Az osztrák mozi tarolt
A mustra válogatása megjelenítette a nyugati világ válságjeleit, mégis valóságos oázisnak számított a hazai filmes sivatagban. Ezzel nemcsak a leállt itthoni filmgyártásra, hanem a filmforgalmazás sivár állapotára is utalunk, amelynek e fesztivál ékes példája: a színvonalas alkotások közül többet sohasem fogunk látni a mozikban.
A nagyjátékfilmes mezőny azonban, melyet 14 versenymű (mind ősbemutató) és néhány versenyen kívüli „nagyágyú” (például Gus Van Sant A nyugtalanság kora című munkája vagy az amerikai bombasiker A segítség) alkotott, nem a társadalmi problematika alapján szerveződött. Karakteressé az tette, hogy tudatosan egyensúlyozott a művész- és műfaji film határán. A filmek zöme mélyebbet akar mondani az emberről, noha cselekményes, könnyebben befogadható formában. És ez, valljuk be, nem könnyű.
Ilyen alkotás az Oscar-díjas Pressburger Imréről elnevezett fődíjat, az ökumenikus zsűri és a kritikusok elismerését egyaránt besöprő osztrák Lélegzés, Karl Markovics műve, melyet a ragyogó alakítást nyújtó főszereplő, Thomas Schubert vett át. Ő a 19 éves Romant alakítja, akit anyja még csecsemőkorában állami gondozásba adott, és mostanra már a fiatalkorúak fegyintézetének lakója. Nem tud beilleszkedni a munkába, végül a temetkezési intézet álláshirdetésére jelentkezik, és a holttestek látványa, a halálhoz tapadó drámák fölszínre hozzák benne eddig rejtőző érzékenységét az emberek iránt.
Mondhatni, ez a cannes-i és szarajevói fesztiválon is sikert aratott film – amelyet idén Oscarra neveztek – az egyetlen a mezőnyben, amely derűlátó jóslatot enged meg az egyén és társadalom között megbomlott harmónia helyreállíthatóságáról. Sötétebb képet fest a Miskolcon a legjobb rendezésnek járó nagydíjat elnyert másik osztrák produkció, a Michael című (a Haneke-munkatárs Markus Schleinzer alkotása). Ez a pedofil címszereplő mindennapjait követi nyomon reggeltől estig, dokumentarista hitelességgel. Munkahelyén elégedettek vele, családjában kissé visszahúzódó, átlagos polgárnak hiszik. A társadalom már olyannyira szétesett – sugallja a rendező –, hogy föl sem tűnik senkinek, itt valami még sincs rendben – a férfi egy tízéves fiút tart fogva házának pincéjében.
Hazai vonatkozású CineFest-siker: a visegrádi országok koprodukciós díját (Film New Europe) a román Adrian Sitaru magyar közreműködéssel készült Legjobb szándék című filmje kapta. A különleges kamerakezelésű, szatirikus mű a 35 éves főhős túlzott aggodalmaskodását karikírozza, amiért édesanyja rosszullét miatt kórházba került. A bemutatóra Miskolcra érkezett rendező érdeklődésünkre elmondta, saját esetét vette alapul, és azt a mikrovilágot akarta bemutatni, amely az ilyen eseményt körülveszi: az orvosokat, családtagokat, barátokat, munkatársakat, akik mindannyian „meggyógyítanák” ötleteikkel a beteget. Sitaru, aki a forgatókönyv megírásakor alaposan tanulmányozta a pesszimizmusról és az optimizmusról szóló irodalmat, úgy véli, gyakran jobban hiszünk a rosszban (például egy betegség súlyosabb voltában), mint a jóban (a gyógyulásban). A túlzásokat a főhős infantilizmusával is magyarázza. A Nemzetközi Filmklubszövetség jóvoltából a díjazottak közé került egy érdekes német film is, a Láthatatlan nő című, Christian Schwochow rendezése.
A miskolci fesztiválon rövid-, dokumentum- és animációs szekció is működött. A legjobb kisjátékfilm Max Zahle Raju című műve lett, a tényfilmek közül Nagy Viktor Oszkár Két világ között című alkotását ítélte legjobbnak a zsűri, az animációs elismerés a német Marcel Schroeder és Melanie Reichmann Mint a nappal és az éjszaka című filmjének jutott. A korábbi évekhez hasonlóan megrendezett CineClassic filmtörténeti programban többeknek okozhatott meglepetést Szőts István filmjeinek vetítése, és az ismerkedés a magyar származású Gabriel Pascal (Lehel Gábor) életútjával – a producerrendező az 1930-as években megszerezte Bernard Shaw műveinek megfilmesítési jogát, és négy drámáját vászonra is vitte.
Nem meglepő, hanem lehangoló volt viszont az új médiahatóság két képviselője, Néder Sarolta MTVA támogatási vezérigazgató-helyettes és az NMHH elnöki kabinetfőnöke, Fodor Gergely fesztiváli tájékoztatója az ősszel meghirdetni tervezett dokufilmes pályázatokról. Kiderült, számos körülmény még mindig tisztázatlan. Elhangzott: az idén 400 millió forintos támogatást szánnak a rövid-, doku- és animációs filmekre, jövőre 700-750 milliót. Az egész estés játék-, doku- és animációs mozikra a múlt héten már kiírt pályázatot az Andrew G. Vajna nevével fémjelzett Magyar Nemzeti Filmalap.
