Most még csak 14
A két esemény között nemcsak idő- és térbeli az egybeesés, hanem tematikai is. A Degas-„blockbuster” különlegessége ugyanis abban áll, hogy első alkalommal hozza összefüggésbe a tánc- és mozgáskultúra bűvöletében élő festő munkásságát a fotográfia, majd a korai filmművészet fejlődésével.
A Mozgás ábrázolása alcímet viselő, december 11-ig megtekinthető tárlat meglepő módon az első alkalom, amikor egy múzeum Degas munkásságából kizárólag a balettképekre koncentrál. Különösen érdekes a történet az év elején Oscardíjjal elismert Fekete hattyú bemutatása után, mely emlékezetesen a műfaj sötét kulisszatitkaiba engedett bepillantást. Degas az 1870-es évektől kezdve egészen addig, amíg ezt egyre romló látása egyáltalán megengedte, több tízezer balett-témájú rajzot, festményt és pasztellt készített, részben műtermébe meghívott, részben a párizsi operaházban – ahová afféle pártoló tagként állandó belépője volt – szemügyre vett, illetve emlékezetből felidézett (többnyire kamaszkorú) táncosnőkről.
A kiállítás sajtóbejárásának egyik kalauza a szakértőként meghívott világhírű brit balerina, Darcey Bussell volt, aki képről képre haladvamutatott rá,milyen tökéletes anatómiai felkészültségre és hihetetlen megfigyelőképességre vall, ahogy a festő a test mechanikáját, az izmok megfeszülését, egy pi ruett előtti lábtartást, a karok nyújtózását, egyáltalán, a színpadi szereplést megelőző erőfeszítéseket papírra vagy vászonra vetette.
A nyolcvanöt festményt, kisplasztikát, pasztellt, rajzot, papírnyomatot és fotográfiát tartalmazó, Európa és Amerika vezető múzeumaiból, illetve kis magángyűjteményekből kikölcsönzött válogatásban jól ismert – mint például a washingtoni National Gallery of Artsból érkezett Táncóra (1879), a baseli Beyeler Alapítvány tulajdonában lévő Három táncosnő (1903) – és eddig rejtve maradt kincsek egyaránt megcsodálhatók. Már csak azért is érdemes megnézni a show-t Londonban, mert a hasonló nagyságrendű vállalkozásoktól eltérően nem „utazik” máshová. Mint Jill DeVonyar társkurátor elmondta, ezt a rajzok rendkívüli kényessége, fényérzékenysége indokolja. Egyes kisebb munkákat futár hozott a világ másik végéből, így nem csoda, hogy a szállítási és biztosítási költségek csillagászati méreteket öltöttek, a belépőjegy ára pedig rekorddöngető 14 font (közel 4600 forint).
Az egyik fénypont a Kis 14 éves táncoslány, az egyetlen olyan kisplasztika, amelyet még Degas életében kiállítottak, igaz, csak 1922-ben öntötték bronzba. A szobrocska maga a Tate Britainben máskor is megtekinthető, ami újdonság, hogy a kiállítóteremben azok a vázlatok, tanulmányok veszik körül, melyeket a művész az előkészítés során vetett papírra, teljesen körüljárva és minden lehetséges nézetből megragadva modelljét.
A jómódú bankárcsaládból származó, így anyagi gondokkal nem küzdő Degas kezdettől nyomon követte Etienne-Jules Marey és Eadweard Muybridge fotográfiai, sőt a Lumière fivérek filmkészítési kísérleteit. 1895-ben azután megtört a jég, és megvásárolta első fényképezőgépét is. A Royal Academy kóstolót ad kamerájával rögzített önarcképeiből, de ami igazán emlékezetes, az egy Sacha Guitry által, a még élő impresszionistákról (pl. Monet) 1914–15-ben forgatott film titokban felvett néhány másodperces töredéke: ez az immár agg és szakállas Edgar Degas-t mutatja, aki aztán két évvel később, 1917-ben hunyt el.
