A tanárok 1964-ben vadásztak Weöres Sándor Antik eklogájának az Új Írásból kigépelt szövegére, amit a pad alatt adtak kézről kézre a diákok. Ahelyett, hogy megragadták volna az alkalmat, hogy bemutassák,milyenmás útjai vannak a költészetnek. Hogy rávilágítsanak, Ovidius nemcsak a Levelek Pontusból című kötet szépséges, de diákésszel unalmas episztoláinak szerzője. Ő írta A szerelem művészetét is: ennek kétnyelvű kiadása magyar oldalain gyakran kipontozták, ami latinul hiánytalanul ki volt nyomtatva.

Tudom, hogy egy fiatal tanárnőnek nehéz a vigyorgó kamaszok bámuló tekintete előtt fölolvasni ilyesmit: „Élvezz, élvezz csak,meg a sok bujaság helye, élvezz, / forrjon a vér, s az erény fusson amerre akar!” De talán a klasszikus forma, az időmérték segít. S ha már úgysem lehet előlük semmilyen tiltó karikával a pornográfiát elzárni, hadd tudják meg, mi a különbség a szerelem technikája és művészete között. Hadd olvassák a verseket, amelyek nemcsak a gyönyörűség, hanem a keserűség perceiről is híven beszámolnak. Mutatják a megcsalatás és féltékenység kínjait, a vágy, a beteljesülés és kielégületlenség mélységeit és magasságait.

Miért ne olvashatnák a nagy Horatiustól ezt is: „Hányszor sopánkodtam: de kár, a nők előbb / buknak a pénzre, szemét a szent tehetség kincse csak”?

Ráadásul Csehy Zoltán versfordításai mellé pontos leírásokkal is szolgál: „Catullus erotikus verseiben a szerelem sosem egyalakú, hanem foghatatlan, folyvást változó minőség, mely az érzéki rácsodálkozástól a legocsmányabb kéjelgésig ragadtathatja magát.” Ahogy például itt is: „Ülj otthon, sehová se menj ki! Készülj jól föl rá, hogy az ágyban egyhuzamban / kilenc tarka menetben jutsz a csúcsra!”

És hadd tudják meg, hogy a latin verselés e fajtája nem ért véget az ókorral, olvassák csak a későbbi pécsi püspök, Janus Pannonius egyik szelídebb epigrammáját: „Bár Proculusnál jobb vagyok, állítom, ha kefélek, / ronggyá bunkóznom nem sikerülne öled.”

Infó

CSEHY ZOLTÁN: HÁRMAN AZ ÁGYBAN. GÖRÖG ÉS LATIN EROTIKUS VERSEK

Kalligram, 376 oldal, görög vázaképekkel illusztrálva.

Top 5

1. ELIF SAFAK: SZERELEM

Európa. Modern Seherezádé, időtlen témákat vizsgál egzotikus történeteiben.

2. SZÁZ PÁL: ARCADIA

Kalligram. Mintha Csokonai mégis megírta volna Csókok című regényét.

3. MÁRTON LÁSZLÓ: TE ÁLLAT VAGY!

Jelenkor. Tíz elbeszélés állat címszereplővel, de emberhősökkel.

4. LJUDMILA ULICKAJA: IMÁGÓ

Magvető. A szabadság bábjai Sztálintól Gorbacsovig.

5. EL KAZOVSZKIJ: HOMOKSZÖKŐKÚT

Magvető. A modern képzőművész titkolt versei.

Az illusztráció görög vázakép felhasználásával készült