Hosszú sorok kígyóztak a kiállítóterem bejárata előtt, de nem csak a látogatók voltak elragadtatva, a szakemberek is: a franciák elismerő kritikák tucatjait írták a tárlatról. André Kertészt mifelénk is általános szeretet és tisztelet övezi. Ezt tetten lehetett érni a Mai Manó Házban rendezett nagy kiállításán, a róla szóló írásokban, fényképeiből készített albumokban, ezt jelzi a bő negyedszázada, tiszteletére átadott szigetbecsei André Kertészemlékház is.

André Kertész: Torzulás n° 41, 1933, Zselatinos ezüst papír pozitív, kései nagyítás, Collection Maison Européenne de la Photographie, Párizs

Ezekben a hetekben pedig egy minden eddiginél rangosabb eseménnyel tisztelgünk előtte: a Franciaországban bemutatott André Kertész-kiállítás anyaga most a Magyar Nemzeti Múzeumban látható. Ahogy a beharangozójában olvasható: „Az 1985-ben elhunyt művésznek nálunk még soha nem volt munkássága egészét átfogó, annak valós arányait és hangsúlyait feltáró retrospektív kiállítása.”

Pedig Kertész fotográfusi tevékenysége több mint fél évszázadot ölel át, egyike a múlt század legmeghatározóbb képalkotóinak. Most a párizsi Jeu de Paume a Magyar Nemzeti Múzeummal együttműködve rendezi meg azt a tárlatot, amelyen igazán „széles látószögű” képet kapunk Kertész munkásságáról. Ahol valós arányaiban tárul fel sokszínűsége, ahol felbukkan a szigetbecsei táj, a világháborús hadszíntér, felbukkannak a párizsi és a New York-i mindennapok, valamint Kertész fotós kísérletei is, amelyek utat mutattak az újító szellemű művészeknek, még az avantgárd jelesei nek is.

A 250 művet és kísérő dokumentumokat tartalmazó bemutató ezer négyzetméteres területen, a Nemzeti Múzeum József nádor Termeiben kap majd helyet, a mi tulajdonunkban lévő képek mellett szeptember 30-tól láthatók egyebek mellett a washingtoni National Gallery of Art, a New York-i Kertész Foundation, a manhattani MOMA, az Art Institute of Chicago, valamint a párizsi Centre Pompidou anyagai is.