A szentendrei Pastinszky antikvárium honlapja, legalábbis látványra, például decensen semmilyen. Az ó-Wartburg-zöld (rurálisan: libafos) színű fejléccel kezelt site család- és bolttörténeti bemutatóval, valamint három miniatűr, de cserébe megnyithatatlan fotóval nyit, mindezt nem érzem szerencsésnek, jobb volna – gondolom én –, ha mondjuk a kínálat legfrissebb, legszenzációsabb stb. darabjaival próbálnák felkelteni a publikum figyelmét, ahelyett, hogy nem keltik fel. Mindenesetre megtudhatjuk, hogy egy tőrül metszett könyvbarát dinasztiával van dolgunk, ami biztató üzenet. A tartalommal és a használhatósággal nagyjából elégedett vagyok, az információ nem bőséges, de fogjuk rá, hogy elegendő, ráadásul mindenhez van fotó, amely hatalmasra zoomolható, semmi zsákbamacska.

Ugyanez a zalaegereszegi Széchenyi antikvárium oldaláról már csak részben mondható el: bizonyos kiadványokról van fotó, bizonyosakról meg nincs. Nem értem, hogy ha például A keresztszemes kötés (Alzbeta Lichnerova) c. szakmunkát meg lehetett fotózni, A Halált átélni, az Életet megnyerni (Kenneth Ring) c. ezoterikus kiadványt miért nem, nem gondolnám, hogy menet közben kifogyott a kamerából a szárazelem, ami arrafelé hiánycikk, csak Mikuláskor és karácsonykor szokott beesni egy-egy kisebb szállítmány, dollár-elszámolású importból. Bár az sem teljesen tiszta, hogy a létező képek némelyikének megtekintéséhez miért kell 90 fokban elfordítani a monitort (mert a felvétel nem forgatható). Itt sincs túl sok információ, sőt, viszont mondhatni, hogy a honlap majdnem elegáns: a főoldal grafikai hátteréül egy bíbor-bársony ántik kanapéhuzatot választottak, amely hangulatban és tónusban is kitűnően passzol Barabás Miklós Széchenyi-portréjához, amely szintén meg van fordítva, igaz, csak a saját függőleges tengelye körül.

A soproni Unicus antikvárium ehhez képest meglehetősen szikár, sőt nem csak ehhez képest, de mondjuk a Bányászati Közlönyhöz képest is, nem hivalgó cifra páva a szerkesztő szíve, az egyszer fix. Viszont modern: az általa kiemeltnek gondolt kiadványok felsorolásával nyit, és még arra is módot adott a böngészőknek, hogy a kiadványokhoz kommenteket fűzzenek – sajnálatos azonban, hogy a böngészők ezzel az opcióval eleddig nem óhajtottak élni, az meg pláne, hogy a jelek szerint 2009 nyara óta más se igen piszkált bele a site-ba.

Úgy tűnik, a legtöbb energiát a veszprémi Utas és holdvilág antikvárium honlapjába ölték bele – igaz, ettől a website még nem lett szép. Nyilván az antik előtag volt a kiindulópont, annyira, hogy az ismeretlen grafikus úgy találta, mi sem illik az induló oldalra inkább, mint egy pörkölt szélű pergamen, amelyen szépia tónusúra hangolt fotókat vonultatnak fel. A kapott kép olyan, mint réges-régen azoké a fekete-fehér tévéké, amelyeknek az üvegére átlátszó, barna nejlondarabot ragasztottak nagyzoló hajlamú tulajdonosaik, abban a meggyőződésben, hogy némelyek majd elhiszik nekik: a készülék voltaképpen színes. A közérzetet halk dzsesszzene javítja némileg. Amúgy a belbecs ehelyütt is sokkal erősebb, mint a külcsín, külön dicséret jár a Vendégkönyv. c menüpontért, amely kitűnő felület a bolt és a reménybeli vásárlók közti kommunikációra.

A grafikai mélypontot (az áttekintett mezőnyben) a váci Bagoly antikvárium induló oldalának kimunkálásakor sikerült elérni. Felül egy egészen csinos címmező fogadja a látogatót, alant viszont elszabadul a pokol, először a már említett ó-Wartburg színbe, majd neonzöldbe, később valami dermesztő kékbe, végül pedig kifakult Trabant-sárgába álmodott betűkkel sokkolják az emberfiát, és ha még ez sem volna elég, a sorok közé beszerkesztettek egy hintázva olvasó rajzbaglyot is (elég volna). Aztán, ahogy a már felsoroltak többségénél, a főoldalt elhagyva itt is javul az összkép, igazából csak a „részletes leírás” című opciót nem értem, vegyünk egy könyvet, mondjuk azt, hogy Jen Van Guy: A tenyér és a szerelem, bruttó ár 600 Ft, na és akkor megnyomja az ember ezt a „részletes leírás” című gombot és akkor kijön, hogy Jen Van Guy: A tenyér és a szerelem, bruttó ár 600 Ft, 1990. Csak el ne vesszünk a részletekben.