A vasút hatása a muskátlira
Az állomások és a bakterházak díszítésére ültették előírásszerűen. Mifelénk a felfelé álló szárú fajtát, a Lajtán túl pedig a lecsüngőt. És aztán így tetszett meg s terjedt el a falusi portákon, így vált magyar virággá a muskátli -derül ki a Skanzenben
A vasút a kiegyezés után szédületes ütemben hálózta be az országot, s nemcsak árut és utasokat vitt, hanem kultúrát is közvetített. A történelmi Magyarországot 1914-re 21 200 kilométernyi vasútvonal szőtte át. Hatása így az ország minden szögletébe elért. Trianon után maradt 6800 kilométer. De még ennél is döbbenetesebb, hogy ha azon az 52 ponton, ahol a trianoni határ elvágta a vonalakat, ma visszaépítenénk néhány száz métert, viszsza lehetne állítani a 21 ezer kilométeres régi hálózatot. A vasút fénykora – A vidék modernizációja című kiállítás nagyon hatásosan bombáz bennünket efféle adatokkal, az érdekes számokat kiemelve, úgyhogy nem kell szövegtengerből kimazsolázni azokat. A tablók szövegezésére egyébként külön szövegírót szerződtetett a kiállítás kurátora, rendezője, Sári Zsolt, ami ugyancsak példaértékű. Négyféle hosszúságú szövegtípust alkalmaztak, így végig lehet menni akár címszavakban is a kiállításon, de tetszés szerint el is lehet mélyülni az egyes témákban.
De ne ragadjunk le a szövegeknél, hisz a kiállítás valódi látványtár. Olyan látványmegoldásokkal, mint például az utazóközönség társadalmi összetételét szemléltető különböző útiholmik: a bejárók aktatáskájától a kivándorlók utazóládájáig és a kofák kosaráig. A kubikostalicska jelképezi a hatalmas vasútépítéseket, amelyek megélhetést adtak a szegényparasztság egy részének. „Az 1890-es években 8000 km helyiérdekű vasút épült az országban. Évente átlagosan 400 kilométer új vasutat adtak át a forgalomnak” – idézem a rendező kiállítási blogját, amely szintén remek ötlet. A vasút hihetetlen gyorsaságú terjedését meg is jelenítik. Egy Kárpát-medencét formázó terepasztalra vetítik fel a nagy hálózat kialakulását: mintha egy láthatatlan pók szőné tele pár másodperc alatt a régi Magyarországot.
Néhány jól megválasztott tárgy és néhány jól kiválasztott összefüggés elég ahhoz, hogy az ember azt érezze, valamivel többet ért a világból, miután itt végigsétált. Például megérti, milyen szerepe volt a tonettszék elterjedésében a vasparipának. A tonettgyárak általában olyan helyekre települtek, ahol volt vasút és bükkerdő (Nagy-Ugróc, Besztercebánya, Kassa, Ungvár, Zólyom). Majd pedig a vasút lett az egyik legnagyobb megrendelőjük, ami csak tovább segítette búto raik elterjedését: a polgári otthonok után hamarosan megjelentek a paraszti lakásokban is.
Vagy egy másik érdekes történet: a vasút hatása a népviseletre. Mosolyogva szemléljük, hogy Turán például száz évvel ezelőtt a vasúti tiszti zubbonyhoz hasonlatos kabátkával szédítették a legények a fehérnépet, ezt hordták közönséges fehér vászonnadrággal és kalappal. A vasutasruha ugyanis egzisztenciális vonzerőt jelentett. Ugyanígy a nőknél a távírászkisasszonyok egyenkosztümje csinált divatot zsinórozott, díszített változatban.
És a vasút hatása a gasztronómiára?
A restik valamikor – de rég volt! – a legjobb éttermeknek számítottak. Máig találkozni az étlapokon a zónapörkölttel például. Ez a vasúti vendéglátásból lett népszerűvé a zónarendszer bevezetése után, amely olcsóvá tette az utazást. „Azt akarom, hogy a brassói ténsasszony Budapestre jöjjön kalapot vásárolni!” – mondta állítólag Baross Gábor, s ez a mondása a kiállítás ötletadó mondata lett. Ebből kiindulva akarták megmutatni, hogymi volt a vasút hatása a paraszti, polgári életben.
Még nagyon sok minden egyébként. Hatása volt az egyleti életre (dalárdák, sportkörök, olvasókörök szerveződtek a vasút alkalmazottaiból), a tárgykultúrára (ó azok a remek mozdonyos zsebórák!), a települések fasoraira (a vadgesztenye és a hárs városi fává válását főleg a vasútnak köszönhetjük), de még a pontos időre is.
Nem tudom, kiderült-e az eddigiekből, hogy remek, modern szellemű kiállítással van dolgunk, ahol elsősorban nem a tablók beszélnek, hanem a tárgyak és az installációk – nagyon sok egyszerű és nagyszerű összefüggést felfedeztetve a látogatóval. Én például egész másképp nézek most már az ablakomban virító muskátlira is.
