A legöregebb magánszínház

Ez a színház és az én múltam is – mutat a falra Karinthy Márton. Az idén harmincéves Karinthy Színház előtere tele régi plakáttal, hol itteni bemutatókról, hol a rendező korábbi munkáiról. Bejárjuk a háború utáni első magyar magánszínház szinte összes terét, öltözőjét, forgószínpadát.

Megsimítja a bordó kárpitot a székeken: a Budapesti Operettszínház felújítása után kapták a lecserélt függönyökkel együtt. Ezek még látták Honthy Hannát, hordozzák Karinthy Márton gyerekkorát. A hely hajdanában amúgy a Haladás mozi volt, és az évek során csatlakozott hozzá három lakás, egy elárvult üzlet és egy sor raktárhelyiség. Jóban van a direktor a színházat körülvevő ház lakóival, és mikor a szomszédban megürült egy lakás, bolt, azonnal szóltak nekik. Így lett része a színháznak a szomszédos papírüzlet, amelynek tulajdonosa közölte: ha nem veszik meg a helyet, kínai büfé vagy koporsókészítő lesz a szomszédjuk. Ezen azért elmorfondírozott Karinthy. Ha csak a nézők nem röhögik halálra magukat a színházban, temetkezési vállalkozóra nincs szükség a közelben. Ezért kölcsönből megvásárolta a ma előtérként funkcionáló helyiséget. Így jutott a felső lakáshoz is, amely most nyílt meg, próbateremként, stúdió- és szobaszínpadként szolgál majd.

Még alig száradt meg rajta a festék, azt latolgatja az igazgató, hogyan lehetne a két új helyet összenyitni. Persze ez is pénzkérdés, ki kell gazdálkodni, mint minden mást. Harminc éve kérdezik tőle, hogyan kell magánszínházat vinni. A válasz nem túl bonyolult: minden egyes napnak ismerni kell a mérlegét, egzaktul a bevételés a kiadásoldalt. Szerinte egyébként az is várható volt, hogy az állam előbbutóbb ki akar majd szállni jó pár színház finanszírozásából, és akkor kikerülnek a piacra. A direktor tapasztalatból tudja, ez sok kudarccal kezdődik, és bármennyire isteni vívmány is a társulati lét, dupla annyiba kerül, mint ha produkcióra állna össze a csapat.

Aztán arról beszélgetünk, hogy a háború előtt a Nemzeti Színházon és az Operán kívül csupa magánteátrum volt, még a nagy Vígszínház is. A háború utáni három csodálatos konszolidációs év múltával kezdődött az államosítás, amely 1949. szeptember 1-jén ért el a színházakig. Ezen a napon született Karinthy Márton. Talán ezért volt törvényszerű, hogy ő hozza létre az első magánszínházat Magyarországon –harminckét évvel később.

Úgy érzi, 1982-ben lelt rá a saját útjára. Az aztmegelőző tíz évben ugyanis különböző állami színházaknál rendezett, és nem érezte magát se a helyén, se túl sikeresnek. Osztálytársai közül Ascher Tamás, Szőke István vagy Valló Péter üstökösszerűen indult, neki viszont nem termett elegendő babér. Túl gyermekinek, éretlennek tartották. Tulajdonképpen a pánik szülte a magánszínházat, amely a nagypapa drámakötete nyomán a Hököm Színpad Kulturális Kisszövetkezet nevet kapta. Azt jósolták, annyira éretlen, hogy Marcika bele fog bukni.

Az első komolyabb bukás a második előadásuk volt a magyar futballról, Végh Antal írta, és a Sportcsarnokban játszották. Az első valódi nagy siker pedig tíz évvel később, a mássággal foglalkozó Fiúk a csapatból című darab lett, már a Bartók Béla úton, Karinthy Színház név alatt. Hogy ez a Karinthy név kire utalt, a nagyapára, az apára vagy önmagára, nem árulja el. Tény viszont, hogy a XI. kerület mindannyiuk életében fontos szerepet játszott, ő most is itt lakik. Először az elegáns Bartók mozi helyére bazírozott, mégis „a kelenföldi pampákon” kötött ki – pár villamosmegállóval arrébb.

Sokan faggatták, hogy él meg egy színház Budán, hiszen a Várszínházon – ma Nemzeti Táncszínházon – kívül nem sikerült tanyát vernie itt egynek sem. – Egyszer egy hétig volt Budán színház, a háború utolsó napjaiban –mondja Karinthy. A József Attila Gimnáziumban, ahol együtt játszott Bajor Gizi, Bessenyei Ferenc és Tímár József. De amint elhallgattak a fegyverek, rohantak vissza a Nemzetibe.

Tíz év kellett ahhoz, hogy elterjedjen Budapesten: a Karinthy Színházban a jó röhögések mellett valódi színház is látható. Ma már gyakorlatilag színiiskolájuk is van. Azaz a Nemes Nagy Ágnes Humán Szakközépiskola drámatagozatos osztálya náluk tartja vizsgaelőadásait, az ifjúságnak szóló beavató színházat pedig Vidovszky György vezényli. Valódi irodalmat adnak: játsszák az Árvácskát, A tavasz ébredését, az Aranysárkányt, és most készül az Anna Frank naplója.

Bántja-e, hogy a kritikusok nem hozsannáznak a színháza kapcsán? Nem érdekli, csak a közönség jöjjön, főleg a helyiek. Mivel ez Újbuda színháza, sikerült közszolgáltatási szerződést kötni a kerületi önkormányzattal, így az előadó-művészeti törvény által előírt regisztrációs rendszerbe is bekerülhettek. Túl nagy állami támogatást nem remélnek a jövőben sem, pályázatokon jó, ha pár milliót kapnak a struktúrán kívüliek forrásából. Sikeres előadásaiknak kell eltartaniuk a házat, biztosítani az éves működést. Egyensúlyozni népszórakoztatás és színházművészet vékony mezsgyéjén.

A jubileumi évad

Az első bemutató az Eredeti helyszín című vígjáték lesz, a Csurka István-darabot utoljára a Vígszínházban játszották 1976-ban, pedig politika ide vagy oda, Csurka színdarabjainak helye van a repertoáron – állítja Karinthy. Most Egri Márta, Zsurzs Kati, Mertz Tibor, Sághy Tamás és Balikó Tamás adja a főbb szereplőket, akiket Böhm György rendez. Fodor Lászlótól A templom egere következik, ebben Kovács Patrícia, Bartsch Kata, Mihályi Győző és Schruff Milán játszik. Mikszáth Kálmántól a Szent Péter esernyőjének még csak formálódik a szereposztása, akárcsak a Szegény Dániel című klasszikus kriminek.

Karinthy Márton 1982-ben lelt rá a saját útjára
Karinthy Márton 1982-ben lelt rá a saját útjára FOTÓ: TEKNŐS MIKLÓS
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.