Az ominózus felvétel az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény [made in] Angyalföld című kiállításán lát ható, amely a városrész régi gyárépületeit és azok sorsát mutatja meg a témára fogékony közönségnek. A fotó újabb tanúság arról, milyen igénnyel építettek ipari épületeket hajdanán Pesten: a beszakadt ácsolatot például a népi fafaragók stílusában díszítették.

A ma Reno-udvarnak csúfolt Első Magyar Csavargyár (Váci út 168.) viszont jó állapotban van, bár elcsúfítani azért sikerült, csinos függőleges felületeit az eurázsiai lemez legrondább molinóival és cégtábláival takarták ki a képből a házban kiterjedt kereskedést folytató bérlők, talán szólni kéne valakinek. A tárlaton felvonultatott épületek egyik legszebbike, Eisele József 1891-ben avatott és egyes vélemények szerint Alpár Ignác által tervezett, remek boltíves ablakokkal szerelt kazán- és ércárugyára (utóbb a Láng Gépgyár része, Váci út 152.) szintén jól állja a sarat, jószerével csak a falfújkálók mutatták meg rajta, milyen hálás is tud lenni az utókor, ha akar. A ráadás egy jó hír, amely szerint az épületben egy magyar nagyvállalkozás fog tevékenykedni, az eredetihez hasonló profillal. Nem úgy, mint a remek ipari-szecessziós stílben megkomponált és (kívülről legalábbis) szintén jó kondícióban lévő Váci út 47/E-ben, amely tök üres és egyelőre semmi sem utal arra, hogy valaha bárki is megtöltené. Jeles épület pedig ez is, itt működött a Schlick-Nicholson Gép-, Hajó- és Vagongyár Rt., ahol Budapest legjelentősebb korabeli szobrai (pl. Deák Ferencé) és kupolái (pl. a Bazilikáé és az Országházé) készültek. Bár ez esetben a jelenkor nincs kibontva, a befalazott ablakok láttán úgy tűnik, hogy a Rózsafa utca 8.-at is rútul magára hagyták. A húszas évektől papír-, majd textilgyárként hasznosult ház pazar klasszikus modern iskolapélda.

Az 1928-tól létező, mégis bátran klasszicizáló Szekszárdi utca 1. megint a szerencsés versenyzők közül való. Reich Adolf (és fiai) egykori Zsinór-, Szalag- és Paszománygyárát a fotó szerint többen is lakják, mások mellett a szép nevű Papír-Stanc Kft. és a Wild-Dísz (műhímzés és programkészítés) nevű formáció. A lenyűgöző Reitter Ferenc 132.-ben is pezseg az élet, mások mellett egy ingatlanos cégnek és a Delelő gyorsétteremnek köszönhetően; az 1930-as években épült, több részletében konkrétan Bauhaus-hangulatú ház eredetileg a Magyar Repülőgép-szerelvény Gyár otthona volt.

A következő figyelemreméltó gyárépület a Kerekes utca 34. nevet és számot viseli. Bizonyos Dören Béla asztalosárugyára volt, amelyet bizonyos Grenyó Bertalan épített a vállalkozónak 1935-ben. Különös a története, a mai halandó már biztos nem is érti: képzeljék, az épület úgy készült el, hogy semmiféle engedély nem volt meg hozzá! No pláne, miután ez kiderült, a tulajdonost és a tervezőt is keményen megbüntette a hatóság! Mi azonban posztumusz megdicsérjük őket, különösen az egyszerű, de hangulatos homlokzatdíszek miatt. Glória illeti a Tüzér utca 56.-ot is, Schlick Ignác kicsit katonai lovarda atmoszférájú, mégis igen derék egykori vasöntödéjét, amely 1882-ben költözött Angyalföldre a Bajcsy-Zsilinszky (azelőtt Vilmos császár) útról, nem kevésbé pedig azokat, akik nem hagyták ebek harmincadjára: a Honvéd küzdősportklubja kapott helyet benne, valamint egy küzdősporteszköz-forgalmazó, mi sem logikusabb.

A kiállításszervezők az utolsó képeken megint a szomorú sorsú Meder utcai Hajógyárral szembesítik a publikumot, amivel bőven egyetértünk: ezt a drámát nem lehet eléggé sokszor elmondani. Annyira nem, hogy mi is azt üzenjük: aki hallja, adja tovább.

Hajógyári műemlék a Meder utcában