Gárdonyi Géza dédunokája ő, arca finoman metszett, beszéde halk, mérnökember, mai, modern, mégis az az érzésünk támad, mintha egy másik századból való lenne, ahol az időt nem másodpercekben, az értéket nem pénzben, a tekintélyt pedig nem rangban mérik. Küldetése is van, maga teremtette, nem mások mérték rá.

Azon fáradozik immár több mint egy évtizede, hogy megértesse másokkal, milyen ember is volt az ő dédapja, akire akasztottak számos címkét, de akit igazából megfejteni nemigen sikerült.

Hisz az Egri csillagok írója látszólag annyira más, mint az, aki A láthatatlan embert jegyezte, s a Göre Gábor-történeteket sem lehetne egy asztalra tenni az Ida regényével. Vajon egy utód, akinek mesélhettek a családtagok közvetlen élményekről, feltárhatja-e azt a személyiséget, aki rejtve marad még az irodalomtörténészek előtt is? Keller Péter a mérnökök precizitásával fogott hozzá a titkok megfejtéséhez.

– A dédapámra emlékezve, azt hiszem, a mi feladatunk – az én feladatom – az, hogy egy igazibb, az eddiginél árnyaltabb és pontosabb képet kapjunk Gárdonyi Gézáról – mondja. – Hogy az ő szavaival éljek ismét: szép az, ami igaz. A minap került a kezembe egy régi Pesti Hírlap, amelyben a temetéséről tudósítva Herczeg Ferenc, mint pályatárs, azt írja róla: a lelkét Apollón istentől kapta, a tehetségét pedig olyan áhítatos hittel hordozta, mint pap a szent kelyhet. Ugyanő tesz helyre egy tévhitet is, amely dédapám állítólagos remeteségéről, magányosságáról szólt, mondván: „huszonöt esztendővel ezelőtt végleg elvonult az egri remeteségbe, nem mint embergyűlölő, hanem hogy közelebb lehessen önmagához”. Kosztolányi gyászbeszédében pedig azt olvashatjuk: „Vannak viharos lángelmék, melyek a gyémánt ragyogásával tündökölnek, élesen és keményen, vannak prófétáló, útmutató, előrehajló lángelmék is. Gárdonyi Géza más volt, és sokkal több volt minekünk. Ő a bájos lángelme volt. Úgy égett, mint egy családi lámpa. A magyarság, ez a nagy és boldogtalan, és szétszóródott család az ő fényében ült együtt.”

– Keller Péter rendszerszemléletű. Családkutatóként olyan eredményeket ért el, amelyeket publikálni kellene a nyomtatott sajtóban, de mivel meggyőződésem, hogy a mérnökember esze részben a számítógépben van, így adathordozókon is közkinccsé kellene tenni mindazt a tudást, amelyet ő az elmúlt években felhalmozott – ezt mondja róla Cs. Varga István. Az irodalomtörténész az ELTE-n tartott óráira rendre meghívja Gárdonyi dédunokáját: ossza meg a fiatalokkal azt a tudást, amelyet tankönyvekben nem találni. Feltérképezte Keller Péter például mindazokat a színhelyeket, ahol az író élt, megfordult, alkotott: huszonegy települést, Sárvártól kezdve Sályon át Sárospatakig, s közben a családi örökségként kapott emléktényeket szembesíti a művekkel, az író levelezésével. Az irodalomtörténész szerint Keller Péter azon szakértők egyike – ha nem az egyetlen –, aki a teljességében látja és értelmezni tudja az írói életművet.

– A „besorolhatatlan Gárdonyi” – ahogyan Ady is – a maga módján fölébe nőtt minden átlagosnak, és épp ezért sokak számára megfejthetetlen maradt. Aztán jön egy mérnök, aki a maga szisztematikus, a rétegeket felfejtő, a részleteket kibogozó, összevető, elemző módján áll neki egy irodalmi-emberi műnek, és messzebbre jut sok irodalomtörténésznél – véli Cs. Varga István, aki szerint az életrajzi tények értelmezése az igazsághoz vezet el. Szerinte eljött az ideje annak, hogy a „Gárdonyi-toposzokat’” újra mérlegre tegyük, s ebben is segíthet dédunokájának mérnöki objektivitása, elfogulatlansága. – Volt pannonhalmi diákként Keller Péter élete a hit és a munka egységében zajlik, miként dédnagyapjánál is. Gárdonyi Géza rettentő sokat dolgozott, hat nyelven olvasott és tájékozódott, tehát az a kép, hogy remete volt, hogy elvonult a világtól, s mivel csak tanítóképzőt végzett, nem volt elég művelt, meglehetősen torz és hamis. Korának egyik legműveltebb embere volt, kötődött a Feszty- és a Jókai-társasághoz: ennek feltárása is utódjára hárult. Nem különcnek, hanem egyéniségnek kell látnunk, aki műveihez alapos kutatómunkát végzett, s irodalmi műveit stabil tényanyagra alapozta. Vagyis, ha úgy tetszik, egyfajta mérnöki precizitás jellemezte őt is, akárcsak most, dédunokáját – mondja az irodalomtörténész. Majd hozzáteszi: sokan nem tudják, hogy Gárdonyi természetvédő és természettudós is volt, a harangvirágról írott jegyzetei ma is helytállóak, s neki köszönhetjük egy pókfajta felfedezését is. Emellett hegedült, festett, igazi polihisztor volt.

Keller Péter sokáig csak annyit érzett híres dédapja emlékéből, hogy a házukban voltak róla portrék, s anyja, Gárdonyi Emőke családi örökségeként néhány ereklye – képeslap, fotó – is megmaradt. Iskolában, ha feleltették, nem kellett jobban ismernie az Egri csillagokat, mint másoknak, s nem várták el tőle, hogy anekdotákat meséljen dédapjáról, akivel sosem találkozott. Később, ahogyan cseperedett, elvégezte az egyetemet, majd maga is családot alapított, egyre erősödött benne az igény, hogy felmenőit jobban megismerje. – Másokat is vonz, hogy ismerjék őseiket, netán felállítsák a családfájukat, nekem az annyival volt izgalmasabb, hogy dédapám „híres ember”, több anyagot leltem fel róla, mint mások saját felmenőikről. Sok bántó információra is bukkantam, amelyek családtagként fájdalmat okoztak nekem, például hogy morózus volt, vagy épp nőgyűlölő. Mérnök vagyok, és a minőségmenedzsment különösen érdekel, ezért ennek jegyében vettem górcső alá dédapám titkosírással írt kézikönyvét. Az abban lévő információkat összevetettem műveivel, amiből számomra kikristályosodtak bizonyos dolgok. Saját szakmámból tudom, hogy egy cég akkor működik jól, ha annak van missziója, víziója, és vannak konkrét céljai. Gárdonyinál ez összeáll: jövőképe, víziója az örök életben való hit,missziója a néptanítás, célja pedig, hogy tisztességes akarattal a nemzetét szolgálja.

A minőségmenedzsment alapelveit – tervezd meg, hajtsd végre, ellenőrizd, avatkozz be – Keller Péter Gárdonyinál is felfedezte, például abban, hogy híres dédapja írás előtt alapos kutatómunkát végzett, s minden kiadás előtt átnézte és sokszor át is javította műveit. A „tervezés” szakasz fontosságára számos utalás lelhető fel Gárdonyi titkos naplójában. „Ha már a fundamentum deszkáit leraktad, gyors riportstílusban írd meg az egészet, még a főjelenetet is. Így a szerkezet egységes és könnyen áttekinthető.” Vagy: „Vesd el, ha kőbe vésni nem érdemes.” Az ellenőrzés fontosságáról pedig egy intelem: „Témáidat bíráld meg egy asszony szívével, egy bölcs lámpásánál, és mondd el a történetedet felnőtteknek, gyerekszobában.”

Gárdonyiról nemrég – számos szobor, rajz és festmény után – másfajta emlékmű is készült: az egri marcipánmúzeumban Kopcsik Lajos Oscar-díjas mestercukrász készítette el az író portréját, székét és kedvenc pipáját cukormasszából. Az avatóünnepségen Keller Péter is részt vett, majd a vendégekkel együtt a „Gárdonyi-házba” sétált, ahol születésének évfordulóján – ahogy minden esztendőben így most, nyár végén is – dédapjára emlékeztek az irodalomszerető egriek.

Névjegy

KELLER PÉTER Született: 1956. április 9.

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen szerzett okleveles gépészmérnöki diplomát. Foglalkozása tanácsadó mérnök, kedvenc szakterülete a minőségbiztosítás. Hobbija – vagy inkább szenvedélye – a Gárdonyi-kutatás és a hagyományápolás, kedvenc könyvei az Újszövetség, az Ida regénye és az Öreg tekintetes.

FOTÓ: MÓRICZ SIMON