Aronofsky ízlése

Ha a velencei filmfesztivál díjairól van szó, akkor úgy tűnik, szinte kötelező a meghökkentés: míg tavaly a teljes szakmát azzal forrázta le Quentin Tarantino zsűrielnök, hogy egykori kedvesének, Sofia Coppolának adta oda az Arany Oroszlánt Somewhere című művéért (más kérdés, hogy amikor közreadta az évi tízes toplistáját, már nem volt rajta ez a cím), idén Darren Aronofsky ízlése határozta meg a díjak sorsát, s ezzel felülírt számos spekulációt és elvárást.

Sokan úgy gondolták, tavaly égbekiáltó igazságtalanság volt vele szemben, hogy a Fekete hattyú nem tarolt a gálán, mindössze Mila Kunist ismerték el benne, most viszont a leginkább „támogatott”, Steve McQueen rendezte Shame teljesített alul: csak a főszerepet alakító Michael Fassbender aranyozódott be.

Utóbbi elismerése szinte kötelező volt: a német színész hihetetlen intenzitással alakult át a szexuális vágyait kontrollálni nem tudó férfivá. Csakúgy, mint a legjobb színésznő kategóriában győztesként befutó Deanie Yip. A Simple Life című hongkongi moziban egy idős asszonyt alakít, aki, miután hatvan éven át dolgozott házvezetőnőként egy családnak, szélütést kap. Élete utolsó hónapjait vele tölti a család egyik férfi tagja, aki úgy bánik a nénivel, mintha csak a saját anyja lenne. Aki veszített már el szülőt, és végignézte az élet elmúlásának végső stádiumát is, arra megsemmisítően hat majd a mű.

A hivatalos verzió szerint az Aronofsky-grémium egyébként egyhangú döntést hozott, amikor Alekszandr Szokurov orosz rendező Faust című filmjét tüntette ki az Arany Oroszlánnal a 68. Velencei Filmfesztivál szombat esti gáláján. A zsűrielnök nem kisebb szavakat mondott e mozgóképre, mint hogy az megváltoztatja az ember életét. Kis jóindulattal el lehet ezt hinni neki, Szokurov művei ugyanis zavarba ejtően egyedi alkotások, markáns filmek, amelyek képsorait nem igazán könnyű elfelejteni. A Faust a hatalom „nagy alakjairól” szóló sorozatának negyedik darabja, amely egyben lezárása is a stilizálásokkal, filozófiával átitatott epikus tetralógiának. (A magyar néző erről vajmi keveset tudhat: Szokurov művei ugyanis csak nagy ritkán jutnak el a hazai mozikba.) Mindenesetre a döntés összhangban van a Robert De Niro vezette cannes-i zsűri májusi döntésével: az ott nyerő Terrence Malick rendezte Életfa és Szokurov Faustja ugyanolyan nehezen befogadható, magas művészeti alkotás. Magyarul: problémásan forgalmazható filmek.

A zsűri a legjobb rendezőnek járó elismerést Shangjun Cainak (People Mountain People Sea) ítélte oda, a zsűri különdíjának számító Ezüst Oroszlánt pedig az olasz Emanuele Cria lese kapta Terraferma című drámá jáért. Utóbbi igen izgalmas mű: egy délolaszországi szigeten játszódik, ahol a helyiek íratlan törvényei szembekerülnek a jogszabályokkal, mikor is a halászok úgy döntenek, hogy megmentik a vízen keresztül érkező afrikai illegális bevándorlókat. Érdekes, egyébként ez a téma több olasz filmben is felszínre került, mintha ez most nagyon erős társadalmi probléma lenne Itáliában.

Az operatőri elismerés Robbie Ryané lett az Andrea Arnold rendezte Üvöltő szelek (Wuthering Heights) fényképzéséért. A legjobb első filmesnek járó díjat is olasz vihette haza: Guido Lombardi a Lá-bas című mozijáért.

Alekszandr Szokurov
Alekszandr Szokurov
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.