Persze lehet, hogy kegyelmi pillanatban nyomkodtuk a gombokat, de akkor is. Ritkán bakiznak, és még ha hülyeséget mondanak is, ami egyébként nem ritka, azok amerikai helyi érdekű hülyeségek, közünk (és néha fülünk) hozzá semmi. Amúgy rendben van a vágás, rendben az inzertek, rendben a szerkezet. De komolyan: hogyan kössünk bele a 101 macskafajta bemutatását célul kitűző programba valamelyik állattematikájú csatornán? Ha egyszer olyan cuki.

Az „amerikai szórakoztatóipar egy újabb fejezetét” tehát elvetettük. Nemcsak energiaspórolásból, hanem mert úgy éreztük, fogy körülöttünk a levegő, a korábbi nagy melegen, a benzinárakon és az „alpesi valuta” felfelé kúszásán kívül lényegében csak a „hajléktalanbűnözés” volt képes „tematizálni a közbeszédet”. Ezt leszámítva állt, álldogált az ország, mint rekkenő hőségben a Hollán Ernő utcai cukrászda ajtajában a pincérlánykák, akik unalmukban barkochbát játszanak. Személy, tárgy, fogalom? Esetleg hülyepasi? Volt még egy reménysugár, egy kavics, amit a pocsolyába dobni lett volna jó, jelesül, hogy a világegyetem tágul. De Hoffmann Rózsa az orrunkra koppintott: az egységes tanterv értelmében Brooklyn bizony nem tágul.

Aztán egyszer csak felpörögtek az események. Aminiszterelnök nyilatkozott, elindult az X-Faktor és véletlenül megtudtuk, hogy a Story 4-en (ahol egyébként remek Dallas-epizódokat adnak délelőttönként, de mi legtöbbször mégis inkább a Dunán látható Derricket választjuk), szóval ezen a kiváló csatornán újraindul a Szerencsekerék, és akkor egyszer csak eljött a vasárnap. Az utolsó meleg vasárnap.

Hajdú Péter, már amellett, hogy meghívta L. L. Juniort, hogy aművész az anyósáról énekelhessen, és ugyancsak stúdiójába invitálta Cicciolinát, az első magyar dubajozót, valamint csapott egy kis promót az Összeesküvők című közelgő realitynek – meghívta Pataky Attilát is. És ez utóbbi interjú vagy mi végére kénytelenek voltunk felülvizsgálni korábbi álláspontunkat, amely szerint Hajdú Péter Frizbijének szórakoztatási faktora csak a flekktífuszéval vetekszik.

„Érkezik az a magyar sztár, aki szembeszáll a bankokkal, és védi a magyar devizahiteleseket”, szólt a felkonf, és már ekkor tudtuk, hogy bár a téma kicsit sem vicces, fél ország rokkan bele éppen a nyomorult hitelébe, mi bizony mégis könynyesre fogjuk magunkat röhögni az elkövetkező mintegy húsz percben. Ha ismert ember szólal meg a súlyos hátrányba kerültek védelmében, az teljesen rendben van, az ő szavára talán többen figyelnek, meg minden, csak azt nem értjük, miért kell már az első csata előtt elveszteni a háborút.

A dráma ettől még dráma, és valóban nem kívánom senkinek a Pataky által vázolt szituációt: felhívja egy barátja, és azt mondja, éhezik az egész család. Sok ilyen éhező család van ma Magyarországon. Ami felháborító valóban és megoldásért kiált, érdekvédelemért. A mézesmadzag helyett kátrányba mártott rothadt medvecukor jött, ugye nyuszómuszó? És akkor várni kezdtük, mivel védi meg Pataky Attila a devizahiteleseket. – Mit tudsz tenni? – szól a kérdés. – Nagyon sok mindent –hangzik a válasz. – Írok erről dalt.

Hacsak úgy nem.

Jön a csúcspont, hosszú monológ arról, hogy „mint minden izmus, a pénzizmus is be fog szakadni”, érzelmekből állunk, lélek vagyunk, és ezt a gazemberek akkor fogják megtudni, mikor eljön az utolsó órájuk, mikor ittmaradnak a lopott milliárdok, minden ittmarad. „Az izgi lesz, hidd el nekem! Nem lennék a helyükben.” Kiderül, hajlandó akár az életét is áldozni, aztán kifelé mutogat: „nagyon nehezen fogom adni a bőröm, gyerekek, ebbe’ nyugodtak lehettek”. A megoldást keresve szóba kerülnek a Kárpát-medence szakrális lehetőségei. S hogy végtére is mi a teendő? „Kérjünk, imádkozzunk”, hiszen Jézus, Szűz Mária és a többiek sosem hagyták magára Magyarországot. A fényt kell megmutatni.

„Elégetném a bankrendszert egybe’, úgy, ahogy van.” Végül is az is egyfajta fény, a lángé. Amikor pedig felolvas egy, szokásosan kiváló prozódiájú verset (címe: Úgy szar, ahogy van), amelyből nemsokára dal is lesz hál’ istennek, elkezdjük keresni a kandikamerát, aztán eszünkbe jut, hogy csak a magyar szórakoztatóipar legújabb fejezetével van dolgunk, és a pesti flaszteron máris terjedő átokra gondolunk: védjen meg téged a Pataky Attila.