Van, ami nem bontható
A jelöltek túlnyomó többsége megkapta a védettséget, némelyik többszöri felterjesztés után. Több éve várt a címre, s most műemlék lett a Kelenföldi pályaudvar épülete (annak ellenére, hogy a MÁV nem lelkesedett a megtartásáért), ugyanez a helyzet Budapest legrégebbi, még álló pályaudvarával, a józsefvárosival is. Mostani védettségével remélhetőleg megmenekült a pusztulástól a MÁV északi és istvántelki járműjavítójának több régi ipari épülete. És hogy még a vasútnál maradjunk: védett lett a Cuha-patak völgyében viaduktokon és alagutakon át haladó bakonyi magasvasút is, amelyet korábban meg akartak szüntetni. Ugyanúgy a székesfehérvári pályaudvar épületei, köztük a lábakon álló, különleges irányítótorony és a szentendrei HÉV-remíz, amely a korai vasbeton-építészet Zielinszky Szilárd tervezte remeke (a margitszigeti víztorony mellett). Apropó, Margitsziget: tájképi kertként most lett védett. Hasonlóképp Kaposváron Rippl-Rónai egykori villájának kertje.
Mostantól nemcsak a világörökség része, de – szintén viták után –egyedi műemlék is lett a pesti és a budai rakpart. A védett történeti rakpart határa a budai oldalon északon a Komjádi Béla utca vonala, délen a Petőfi híd budai hídfője. A pesti oldal északi határát a Dráva utca vonala jelöli ki, délen az Összekötő vasúti híd. A ily módon védett rakpartok több mint 12 kilométer hosszan húzódnak a folyam két partján. A sajtóanyagban az olvasható: a kínai nagy fal után ez a világ második legnagyobb műemléke. Védelmét viszont talán azért is halogatták évek óta, mert így a műemléki státusz nem hátráltatta például a budai főgyűjtőcsatorna tavaly év elején befejeződött munkálatait és a Margit híd felújítását sem. Műemlékké jelölésének több ellenzője volt még a műemlékesek között is, például azért, mert így biztosan nem lehet már tovább szélesíteni a rakpartokat – melyek történetéről szabadtéri kiállítás is látható a helyszínen, a Petőfi téri Duna-korzón, Kolundzsija Gábor rendezésében.
Ha átnézünk Budára, jó néhány új műemléket látunk: egyebek mellett műemléki védettséget kapott a Bem-szobor mögötti régi Radetzky-laktanya (vagy ahogy jobban ismerik: a volt MDF-székház), amelynek helyére tavalyelőtt majdnem irodaházat építettek. Műemlék a Fő utca 66. szám alatti MTESZ-székház, valamint a Margit körúton a ferencesek temploma melletti, üresen álló iskolaépület, amely már nem a rendé, s tulajdonosa korábban bontani akarta. A néhány éve a szintén fölszámolásra kijelölt János kórház műemléki védelemmel menekült meg (bár mostanában nem is akarja senki bántani). Felkerült a listára a Farkasréti téri modern betontemplom (a hetvenenes évek jellegzetes építménye) és a Baba utcai Járitzvilla Bauhaus-épülete (Fischer József egyik főműve).
A pesti oldalon most lett műemlék a város egyik jellegzetes épülete, az Anker-ház, Újpesten az „Állami” áruház (mint korábban írtuk, ezt ellenezte az előző kerületvezetés), az V. kerületi Vadász utcában a Kozma Lajos tervezte Bauhaus Üvegház, a Veres Pálné Gimnázium részben lebontásra ítélt épülete, a zsidó negyed házai közül a Kazinczy utca 14., az Andrássy úti épületek közül a 26. számú és a 32–44. házsor, a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Múzeum villája, a józsefvárosi Tavaszmező utcában pedig a korábbi Roma Kulturális Központ XIX. századi épülete.
Az országra tekintve további érdekességek: a korábban lebontással fenyegetett debreceni Vértessy-kastély, az eladósorba került ladi Hoyos- kastély, az utolsónak érintetlenül megmaradt nagyigmándi népi ház, Makovecz Imre szekszárdi Sió csárdája a 60-as évekből, a felszámolt Szerencsi Cukorgyár néhány épülete, a dunaújvárosi kikötő és a miskolci szocreál pártház, a szolnoki, Bierbauer Virgil tervezte (s a közelmúltban szépen felújított) zsinagóga.
Nem lett műemlék az átalakítás előtt álló Népstadion. Tizenhárom objektumot pedig töröltek a listáról, ezek többsége tönkrement népi lakóház. De közéjük tartozott a balsorsú budai Balázs vendéglő is, amelyet eredeti formájához képest már régebben átalakítottak, majd le is égett, így a műemlékesek „elengedték”.
