– Leváltja az egész „vezérkart”? Arról már beszélt, hogy Héja Domonkost látná szívesen a fő-zeneigazgatói székben és Solymosi Tamást balettigazgatónak.

– Lesznek változások, több szék eleve üres, némelyik posztot meg is szüntetjük. A megbízott fő-zeneigazgató pénteken lemondott, nincs balettigazgató, műszaki, jogi és kommunikációs igazgató. Fontos, hogy olyanok legyenek körülöttem, akikkel egy nyelvet beszélünk, és akiket nem köt semmiféle korábbi alku.

– Mi volt az első lépése?

– Visszahívtam Mozsár Istvánt, aki a káosz közepette távozott az ügyvezetőségből. Jól ismerem: nélküle a Ház nem lábalna ki a finanszírozási és szervezeti problémáiból.

– Állítólag Mozsárnak volt egy koncepciója az intézmény átalakításáról. Be is nyújtotta a minisztériumba, és mivel nem történt semmi, lemondott.

– Az ő pontjai mentén indulunk el. Kilenc hónapot dolgozott itt,megtakarítási javaslatai nem légből kapottak.

– Hatszázoldalas átvilágítási anyag készült a múlt évadban, amelyből a városi legenda szerint kiszedtek jó pár oldalt... a maradékot sem ismeri senki.

– Még én sem, de szívesen áttekintem. Mindazonáltal nem afféle Spolettaként, a Tosca nyomozójaként vagyok itt. Amúlt dolgait valamelyik hátsó ülésen kell ízekre szedni, én most a volánt tekerem.

– Mi az ön szerepe?

– A főigazgatóé, plusz az Erkel Színház felújítására és a magyar zenei élet fejlesztési koncepciójára javaslatot tenni. Ebben szeretnék Batta Andrásra, Káel Csabára, Igric Györgyre és másokra támaszkodni: országos hatáskörű vagy vonzású zenei intézmények vezetőire tehát.

– Mi a baj az Operaházzal? Azon kívül, hogy hónapokig nem volt vezetője és sok az adóssága.

– Ez épp elég baj volna magában is. De felesleges adófizetői milliárdokat áldozni csak azért, hogy zenei Halászbástyaként mutogassuk a „Sugár úti palotát” a turistáknak. Ma ugyanis megfizethetetlen költség egy átlagos pénzű magyar házaspárnak, ha el akar jutni egy előadásra. Az Erkel kiejtésével a társulat előadásszáma is drasztikusan csökkent. Idén 223 előadást terveztek, alig tizenöt éve még ötszáz ment egy évadban. Minimális pénzzel ki kell stafírozni az Erkelt, hogy komfortosan lehessen játszani benne, elérhető jegyárért.

– Állítólag már az Erkel Színház idejében elvesztették a nézőket. Azért kellett bezárni, mert félházakkal ment.

– Természetesen nem könnyű esténként plusz kétezer embert becsábítani. Sok múlik a műsoron, a fellépőkön, a szervezésen, a marketingen –csak attól intek óva, hogy ráfordítás nélkül várjon tőlünk bárki lehetetlent. Modern eszközöket kell igénybe venni, erősíteni az irányt, amerre az Operaház elindult újfajta arculattal, plakátokkal. A feleségem hajfestékén látom, hogy a világhírű Anna Nyetrebkóval hirdetik. Minőségi terméken miért ne lehetne magyar művész arca?

– Mert nem nagyon ismerik őket.

– Minden vállalható lehetőséggel élnünk kell, különben igaza lesz: hiába nyitva az Erkel, nem jön be senki.

– Orbán Viktor mit mondott, miért önben látja az Operaház megmentőjét?

– Nem voltam eleve kiválasztott, akit direkt ilyen későn talált meg. Tárgyalt másokkal is, mióta felröppentek a hírek Holenderről. Az opera ugyan nem olyan, mint a foci, hogy mindenki okos benne, de annál feltűnőbb és vonzóbb terület, hogy csak keveseknek legyen rá ötletük. Ehhez a műfajhoz nem csak én értek az országban, bár remélem, én is. A kormányrendelet szerint a miniszterelnöknek tartozom felelősséggel, de nem joysticknek akart, nem is így szerződtem. Egyet viszont határozottan kért: el kell érnünk a magyar zenekultúra felívelését, reneszánszát.

– Hangzatos, de mit jelent ez?

– Múltkor megkérdeztem egy riportert: jár ön énekkarba? Az én szüleim a veszprémi SZOT-kórusban ismerkedtek meg, miközben semmi hangjuk...

– Szép álom, hogy a fiatalok járjanak kórusba, miközben hiányos a zenei kultúrájuk. Szinte nincsenek énekórák a közoktatásban.

– Az énektanítást erősíteni kell, és a tanárokkal nekünk is szükséges foglalkoznunk. Az Erkel belépésével, remélem, jövő év végén, legkésőbb 2013-ban segíthetünk ezen. El tudnám képzelni, hogy senki ne kapjon úgy érettségi bizonyítványt, hogy Pesten egyszer ne hallgatott volna operát vagy ne látott volna egy táncelőadást. Tanári rávezetéssel mindez meghatározó élmény lehet: még ahhoz is kell a beavatás, hogy tudjuk, mi nem jön be nekünk.

– Ma, a webvilágban nem a kórusok és az Operaház körül forog a föld. A kultúratámogatás sem kiemelt feladata a kormánynak.

– Ha azt mondjuk: eleve reménytelen, néhány évtized múlva az utolsó magyar nézőt is felravatalozhatjuk az Operában.

– Mi lesz a különbség az Opera és az Erkel között?

– Az Operaház a legjobbak színháza legyen, itt nem szabad engedni a színvonalból. Még az egymondatos inas szerepét is potens énekes vigye, kreatív és mély előadások szülessenek. Az Erkelben viszont népoperai repertoárt szeretnék, amely nem másodosztályú termék, de más fogyasztóknak készül. A lényeg: ugyanúgy kapják meg az élményt, és népszerű művek világosan felfogható interpretációját lássák. Az érthetőség csak sznobok számára B kategória.

– Addig nem tudja megvalósítani, hogy a legkiválóbbak énekeljenek itt, amíg nem nyit ki az Erkel.

– Így van. De hát a karácsonyt is kivárjuk, pedig milyen messzinek tűnik.

– Az elődei arra panaszkodtak, a sok ötletük és tervük dacára inkább bozótharcra kényszerítették őket azok a művészek, akik többre tartják magukat, mint az igazgatójuk.

– Sosem leszek olyan népszerű, mint ma. Miniszterelnöki felhatalmazással bírok: emberi hangot használok majd, és döntés előtt tájékozódom, de dönteni az én tisztem, terméketlen vitákat folytatni viszont nem dolgom. Az új főigazgató már felújításra előkészített Operaházat és nyitott Erkelt találjon itt, amelynek a működésiforrás-oldala is rendben. El kell érnünk az euró pai színvonalat, ki kell aknáznunk a magyar tehetséget, és ide kell hoznunk a legnagyobb művészeket.

– Önnek vannak nemzetközi kapcsolatai? Mert Cecilia Bartolit pár éve Fischer Ádám hívta el, aki karmesterként rengetegszer dolgozott vele.

– Nincsenek, de lesznek segítőim, és a bon mot szerint csak két kézfogásra vagyunk Mick Jaggertől... Nyilván minden igazi sztárnak tele a naptára, de lám, májusban Renée Fleming is itt volt. Abban bízom, hogy a legjobb magyar művészek kezét gyakran, de néha Jonas Kaufmannét vagy Bryn Terfelét is megszorongathatom. S hogy Nyetrebko sem csak hajfestékes dobozon jut el hozzánk.

Az Operaházról mondták

HORVÁTH ÁDÁM (egykori miniszteri biztos, főigazgató 3 napra): Szeretném, ha a 2012–13-as évad után a nemzetközi szaksajtó az év operájának tartaná a budapestit.

GYŐRIVÁNYI RÁTH GYÖRGY (egykori fő-zeneigazgató): Nem feltétlenül feladata az Operaháznak, hogy minden magyar énekes egzisztenciáját biztosítsa. Tartsa meg a legjobbakat, és keressen hozzájuk hasonlókat máshonnan a világból.

IOAN HOLENDER (tanácsadó): Senki nem kérte, hogy más legyek Pesten, mint ami vagyok: tanácsadó. Néhány bécsi lap írta, hogy átvenném a budapesti Operát. Eltekintve attól, hogy nekem ezt nem ajánlották fel, ezt már a korom és kötelezettségeim miatt, valamint családi okokból sem vállaltam volna.

VASS LAJOS (egykori miniszteri biztos, majd főigazgató): Csak egy hónapig volt életveszélyes az Erkel Színház, a sürgős hibák elhárítása után megnyitottuk újra a házat, de később, a vas tartószerkezet meghajlása után, mikor félő volt, hogy betondarabok esnek majd a nézők fejére, bezárattuk. Nyitva tartását amúgy a színház ötven-hatvan százalékos látogatottsága sem támasztotta alá.

FISCHER ÁDÁM (egykori fő-zeneigazgató): A magyar Operaházat senki sem fogja az élbolyba sorolni, ez ugyanis nem az intézményen és nem is a rendelkezésre álló pénzen múlik... Egy szerkezeti átalakítás és nemzetközi nyitás olyan mértékben rendítené meg a jelenlegi struktúrára „evolúciósan ráfejlődött” magyar zenésztársadalmat, hogy ennél jóval kisebb változástól is visszariadnának.

KOVALIK BALÁZS (egykori művészeti vezető): Volt, aki bement a minisztériumba reklamálni, hogy nem adtunk neki szerepet. A hivatal levélben kérte, hogy intézkedjünk... Nálunk még tombol az előjogoknak a feudális viszonyokból a kommunizmusba átmentett gyakorlata. Nyilván nem is fog ez változni, amíg a tárca reagál az ilyenekre. De nem tehet mást, hiszen mindkét oldalon azt hiszik: az opera nem több, mint társadalmi reprezentáció. Kezdünk beletörődni abba, hogy az Operaház a politika játékszere.

„Miniszterelnöki felhatalmazással bírok” FOTÓ: MÓRICZ SIMON