Ő, Királyhegyi!

2011-09-02

A nyolcvanas évek közepén antikváriumok mélyén kutakodva határozta el a pesti diák: soha többé nem ad kölcsön könyvet, mert valaki megbocsáthatatlan módon nem adta vissza Királyhegyi Pál Az első kétszáz évem című művét.

Volt idő, amikor úgy érezte, bármikor szükség lehet rá, hogy belelapozzon, mert a pesti humorral teli bölcsesség a XX. század egyetlen túlélési stratégiájának tűnt akkortájt.

111 éves volna, ha élne, és a mindent túlélő esetében ez nem is volna olyan lehetetlen. Élt Amerikában, de még a második világháború elején hazajött: „Én marha, 1941-ben hazajöttem Hollywoodból, hogy még elérjem az utolsó auschwitzi gyorsot.” A szóbeszéd szerint könnyedén késő humorista ezúttal időben érkezett, 1944-ben deportálták. A háború után ismét publikálta humoreszkjeit, meg is lett a jutalma, 1951-ben kitelepítették. Egy évmúlva újra a pesti kávét kortyolta, és táviratot küldött: JOOSZIF VISSZARIONOVICS SZTAALIN

STOPMOSZKVA STOP A REND-SZER MEGBUKOTT STOP KEZDJEEK ELOELROEL STOP KIRAALYHEGYI. A Ludas Matyi szerkesztőségében a műfajnál fogva a polgárokhoz kötődő kabarista részt vett az ötvenes évek derekán megszokott politikai szemináriumi fejtágításon, ahol szintén volt képe pimaszkodni: a pontos időt firtató kérdésre egyszerűen annyit mondott: „Lenin szerint háromnegyed hét van!” Humoreszkjei mellett legendássá vált bonmot-it a Fészek Klub művészvendégei adták tovább, és azóta is szájról szájra járnak a pesti flaszterkultúrában. Kalmár Tibor a Spinoza Színház idei zsidó fesztiváljára írta meg a Királyhegyi életéről és anekdotáiról szóló színdarabot, amelyet archív tévébejátszások színesítenek. A címszereplő Székhelyi József az Én, Királyhegyi! című előadásban, a közönség pedig megismerheti az író-újságíró-humoristaforgatókönyvírót, aki szerint „akinek van humora,mindent tud. Akinek nincs, mindenre képes.”