Bár a döntés előzményeiről, indokairól, különösképpen a vitáról nem ad tájékoztatást a testület, annyit azért vélelmezni lehet, hogy ez nem volt sima ügy. És nem azért,mintha Tarr ez idő szerint utolsó filmje ne volna vitán fölül drámai erejű remekmű, amit a Berlinale fődíján és a kritikusok ovációján kívül számos rangos fórum elismerése is bizonyít.

Tegyük hozzá, A torinói ló szerepel a jövő heti torontói seregszemlén, majd azt követően a New York-i filmfesztiválon, mi több, rövidesen az Egyesült Államok filmszínházaiban is látható lesz. Mindez aligha mondható el sok magyar alkotásról. De az előbbiekhez még hozzávehetjük, hogy Tarrnak különösen nagy a tengerentúli reputációja, amelyetmég jóval korábban az időközben elhunyt, nagy tekintélyű amerikai esztéta-filozófus, Susan Sontag elemzései is megalapoztak. Ebből a szempontból tehát az Oscar-nevezés könnyűnek látszik. Ráadásul az elmúlt évekhez képest most kevés filmből kellett választania a bizottságnak: információink szerint mindössze négy javaslat érkezett a hazai producerektől (csak az ő javaslatukat értékelheti a testület). A másik három film: Elek Judit Visszatérés, Vágvölgyi B. András Kolorádó Kid és Miklauzic Bence A zöld sárkány gyermekei című munkája volt. A filmek száma mindenesetre tükrözi a hazai filmgyártás mostani hanyatló tendenciáját, és ebből a szempontból a jövő évi Oscar-nevezés ígérkezik a legkönnyebbnek, mert aligha lesz nevezhető mű.

Mindenesetre két alapvető szempontot kellett mérlegelni. A javasolt filmek esztétikai értékét és azt, menynyi esélyük lehet a külföldi Oscar-díj elnyerésére, ami eddig egyedül Szabó Istvánnak sikerült a Mephistóval, évtizedekkel ezelőtt.Nos, itt az esélyekkel van a bökkenő. Olyannyira, hogy – folyosói hírek szerint – még az is fölmerült,Magyarország az idén mondjon le az Oscar-nevezésről (jövőre úgyis muszáj lesz lemondania). A nevezésre hivatott testület azonban másként döntött, a kimagasló értékű művet küldte tovább, bár a grémium szakértő tagjai is jól tudják, Tarr filmje olyan meszsze van az Oscart adományozó Amerikai Filmakadémia tagjai által megszokott hollywoodi filmdramaturgiától, mint Makó Jeruzsálemtől. Más kérdés, hogy jó lenne, ha egyszer egy ilyen elvontabb, európai szemléletű film is elnyerhetné azt a híres aranyszobrocskát. Ezúttal nagyot álmodtunk.