Nem csak védik, használják is
De vajon mit súgnának ma a nógrádi, hevesi, gömöri és felvidéki térség lankái, hegy-völgyei az utazónak? Azoknak, akik Palócföld nevének hallatán valamiféle édes-bús lelassult életre, ízes tájszólásra, színes főkötőkre és suhogós szoknyákra gondolnak csupán? Nos, talán odaüzennének az erre járóknak: keresse fel azokat az eldugott kis falvakat, amelyeknek nevét kimondani is alig tudja, s álmélkodjon,miféle életösztön tartja felszínen az ittenieket, akiket messze kerülnek multinacionális cégek, valaha tisztes megélhetést adó bányáik pedig már csak helytörténeti múzeumok tárlóiban, emlékképként léteznek.
A Nógrád megyei Terényben például, ahol alig száznyolcvanan laknak, megpezsdült az élet néhány évvel ezelőtt: egy pályázatnak köszönhetően harmincnégy régi parasztház felújítására nyertek pénzt – tudtuk meg Brozsó Andrásné polgármestertől. Fáy Dániel építész, a község korábbi polgármestere nemcsak faluvezetőként, hanem szakmája iránti tiszteletből is nagy lelkesedéssel szervezte az építkezéseket, amelyeknek jövő tavasszal kell befejeződniük. – Annak idején, amikor a régi parasztházakat védetté nyilvánítottuk, sokan zúgolódtak, mondván: az építési korlátozások miatt nem tudják kedvükre átalakítani az otthonokat, s eladni is nehezebb lesz ezeket az ingatlanokat. Az önkormányzat eközben igyekezett felvásárolni az üresen álló épületeket, hogy azok ne jussanak idegen kézbe – mesélte az építész. Szavai szerint több mint száz palóckontyos, füstlikas, hosszú parasztház került helyi oltalom alá, s az a cél, hogy ezeket ne csak felújítsák, de élettel is megtöltsék, s minden egyes porta egyfajta ízelítőt adjon az itteniek mindennapjaiból, szakmájából.
A rekonstrukciós programban résztvevő házak tulajdonosai vállalták, hogy bizonyos időszakokban nyitottá teszik otthonukat, beengedik oda a látogatókat. Az egyik családban például a férj és a feleség is a hatvani cukorgyárban dolgozott, s egyedülálló cukorsüveg-gyűjteménnyel rendelkeznek. Ők ezt a „hozzáadott értéket” teszikmajd a parasztportamellé, amikor beengedik az ajtójukon kopogtatókat. Másutt a híres terényi csipke készítésének rejtelmeibe avatják be az érdeklődőket, a helyiek közül ugyanis sokan foglalatoskodnak ma is ezzel a mesterséggel. Méltán büszkék az egyik régi parasztházból felújított, s nemrégiben megnyitott Hunnia Csipkemúzeumra, amelyet az építész felesége, Fáyné Tornóczky Judit vezet. Az épületet hajdan a Fáy Társaság Egyesület vásárolta meg, majd a múzeum létrehozásához a Magyarország–Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködési Program keretében 95 600 eurót – 25 millió forintot – nyertek a Palóc Út Egyesülettel közösen beadott pályázaton. Céljuk – mondta el az intézmény vezetője – hogy országszerte ismertté tegyék az úgynevezett Hunnia csipkét, amelyet családi értékként is őriznek, hisz e motívumok megálmodója egyik felmenőjük, Fáy Aladárné Edvi Illés Gizella volt.
Az itteni csipkefajtákat nemcsak csodálni, de elkészíteni is lehet, erre valók azok a kézműves táborok, amelyeket rendszeresenmeghirdet az egyesület, felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt. S hogy a slusszpoén se maradjon el: a múzeum látogatói csipketeát is kapnak a belépőjegy mellé, amely valódi, a környékben termett vitamindús gyümölcsből készül.
Ha azt hinnénk, immár mindent tudunk Terény titkairól, bizony tévednénk. Az itteni szőlősoron ugyanis csuda dologra akadhatunk az egyik régi épületben: itt őrzik az ország legnagyobb szalagos-orsós magnógyűjteményét, ahol az összes hazai gyártmányú készülékből megtalálható legalább egy példány, s további tizennégy országból félszáz gyártó termékeit is kiállították. A múzeum honlapjáról kiderül: egy gépésztechnikusnak köszönhető a páratlan tárlat, aki ifjúkori hobbiként megszállottan elkötelezte magát a szalagos hangrögzítés mellett, felnőttként pedig elkezdte gyűjteni a magnetofonokat, hangszalagokat, mikrofonokat, magnófejeket, s a hozzájuk való szakirodalmat is megvásárolta, megőrizte. Az állandó kiállítás érdekessége, hogy minden magnetofonon olyan zene szól, amely a készülék gyártásának évében slágernek számított.
Ha pedig mindehhez hozzá tesszük, hogy a nógrádi falucskában töltötte gyermekéveinek egy részét Szent-Györgyi Albert – az egykori épület mellett ma gesztenyesorral övezett, a tudós előtt tisztelgő emlékpark található –, akkor egy képzeletbeli koronát is feltehetünk e különleges, piciny kis falura, amely alatt ott a C-vitaminos és a szőtt csipke, a találékonyság, a kíváncsiság, a tolerancia, s ahol békésen megfér egymás mellett régi palóckontyos ház az orsós magnókkal, miként a belőlük harsogó Elvis Presley is a Locomotív GT-vel.
