A kép, amelyet 1831-ben rögzített az utazó, a II. világháborút követően fél évszázadon át nem volt látható. Az évezredes bencés szőlőkultúra az államosítást követően évtizedekre megszakadt. A rendszerváltást követően azonban „a szabadság kínálta lehetőséggel élve múltat és jövőt egybe vetve” – amint azt Várszegi Asztrik főapát megfogalmazta – újraéledt a régi hagyomány. A korabeli utazót egyébként Kazinczy Ferencnek hívták, és – a népszerű tévhittel ellentétben – csak közvetve volt Pannonhalma névadója: barátja, Guzmics Izidor keresztelte el így a hegyet, igaz, a nyelvújító által kigondolt Széphalom mintájára. Szent Márton hegyét azóta nemcsak szőlő borítja újra, de az itt születő bor is kezdi visszanyerni régi hírét: a Pannonhalmi Apátsági Pincészet (amely címerében büszkén hirdeti, hogy a. D. 996-ban alapították) tavaly már az Év Pincészete lehetett. A Liptai Zsolt borász-birtokigazgató vezette csapat sikerét sajnos már nem érhette meg az újjászületés szakmai mentora, Gál Tibor egri borász. A kapuit 2003-ban újranyitó pincészet jelenleg mintegy 50 hektáron terül el, termőterülete löszös, homokos, Elzász és a Loire-völgy ültetvényeinek éghajlatához hasonlítható, ezért szép nevű dűlőin (Széldomb, Babszökő, Tavaszó stb.) a fehér szőlőfajták dominálnak: a rajnai rizling, a sauvignon blanc és – a bencés hagyományokat követve – az olaszrizling meg némi ezerjó. A fehér szőlő mellett, kisebb arányban kék szőlő is terem, leginkább pinot noir, merlot és cabernet franc.

A bencések mindig büszkék voltak rá, hogy az adott kor legmagasabb szintű szőlő- és borkultúráját művelték, és ez ma újra így van: négyszintes feldolgozóépületükben úgynevezett gravitációs anyagmozgatással dolgoznak.

Ez itt két dolgot jelent. Egyrészt a 18 méter mélyen a föld alá nyúló komplexumot úgy alakították ki, ahogy a szőlő feldolgozási munkálatai egymást követik – fent a présbe töltik a szőlőt, lent, a hegy gyomrában pedig már az érlelő pince várja a kész bort. Másrészt Pannonhalmán nem a szőlő megy a géphez, hanem a gép a szőlőhöz: egy, a Présház tetején helyet kapó daru szállítja egyik helyről a másikra azokat az eszközöket, amelyekre éppen szükség van.

Az Ora et labora! (Imádkozz és dolgozz!) regulájának betartása amúgy nem csak a szőlőre és a borra volt jótékony hatással: az épített környezetre is. A szorgalmas infrastrukturális és turisztikai fejlesztéseknek köszönhetően Pannonhalma még kedveltebb zarándokhellyé vált. A Pincészet mellett működik a – szintén apátsági tulajdonban lévő – Viator Étterem és Borbár, ahol kulináris élményekkel is gazdagodhat a vándor, aki betér a Kosarasdomb építészetileg is különleges komplexumába. Itt a minimál dijánzhoz a mai trendeket követő konyha párosul, ahol természetesen a Pincészet boraira komponált ételkülönlegességek is megtalálhatók. A merész építménynek köszönhetően mára – a gasztrokalandorok mellett – a modern, magyar építészet rajongóinak és a fotósoknak is kedvenc célpontjává lett Pannonhalma. Sőt egyre inkább a dzsessz kedvelői számára is: a pincészet kóstolóteraszán ötödik éve rendezik meg a Pannonhalmi Jazz-Terasz nevű rendezvényt.