A Bizottság döntött: színre lép megint.

A Bizottság egy zenekar volt a nyolcvanas években, ha valaki nem tudná, bár állítólag mindenki tudja, mert neve, története beleragadt a kollektív emlékezetbe. A Bizottság szentendrei képzőművészekből szerveződött. Előbb kiállításmegnyitókon lépett közönség elé, aztán 1980 augusztusában a hírhedt Fekete bárányok koncerten a Beatrice, a Hobo Blues Band és a P. Mobil előzenekaraként.

A Bizottság amúgy tagjainak meghatározása szerint szabadidő zenét játszott, bár amit elő adott épp annyira volt performance, dadaista blődli, mint amennyire időnként normálisnak tetsző punk- vagy rockzene. A Bizottság meghökkentő sokszínűsége a nyolcvanas években még igencsak szokatlan szabadság levegőjét pumpálta szét,miközben nemcsak a koncertlátogatókat ejtette zavarba, de a magasságos hivatalokat is. Mert az akkori főbácsik bizony nem tudták, hogy az együttes léte rendszerkritika, egyszerű tréfa vagy mi a csuda, nem tudtak mit kezdeni a szövegeikkel sem, azzal például, hogy „Übertaxi márványpisztoly, pardonhepi piff-pöff, a helyzet ostor, aminta korbács, elengedem magam én vagyok a kapitány”, hogy néhány veretes sort idézzünk a Barkácskutya (piffpöff) című számból.

A Bizottság néhány évig koncertezett, ezeken a koncerteken egyre több néző jelent meg, a zenekar lassan tényező lett, divat, életminta a túléléshez. Lett aztán filmszereplő is (Bódy Gábor: A kutya éji dala, 1983), kiadhatott lemezt (Kalandra fel!, Jégkrémbalett), végül 1985-ben csaknem eljutott az ismertség és a rajongás csapdákkal kövezett csúcsaira, abba a létállapotba, ami ellen mindvégig röhögve tiltakozott. A zenekar ekkor feloszlott, Wahorn, Ef Zámbó, Fe Lugossy és a többiek szétszéledtek a művészet rejtélyes ösvényein. Néha szárnyra kapott a hír, hogy újra összeáll a Bizottság, de nem állt össze, és most sem fog, pedig a Műcsarnokban szeptember elejétől Sírba visztek címmel egy kiállítás látható, amely a Bizottság zenekar emlékét idézi ereklyékkel, az egykori tagok új és régi alkotásaival, vetítésekkel, beszélgetésekkel.

A Bizottság döntött: színre lép megint, és megüzeni a főbácsiknak, hogy pardonhepi piff-pöff. És szerintünk is.