Alapvetően Amerikában él, és nyilván tele van a naptára a hamarosan kezdődő évadra. Hogy tudja besuvasztani a „táncrendjébe” a Magyar Rádió Zenei Együtteseinek a vezetését?

Rosszul jelent meg a hír, nem az MR Zenei Együtteseit vezetem: a szimfonikus zenekar vezető karmestere lettem, amely együttműködik az MR-énekkarral és a -gyerekkarral. Az elmúlt másfél hetem arról szólt, hogy igyekeztem átrendezni a naptáram. Vannak lekötött szerződéseim, amelyekhez nem lehetett hozzányúlni, deminél több időt szerettem volna felszabadítani. Úgy néz ki, ez elég jól összejött. Budapesten négy nagy koncertet fogok vezényelni – reprezentatív eseményeket a Művészetek Palotájában és az Olasz Intézetben –, és több stúdióhangversenyt is. Amúgy hét év után feladom a portlandi zenekar rezidens karmesteri állását. Ezt már tavaly bejelentettem. A karrierépítésben fontos, hogy az ember mobil maradjon.

A rádiózenekar évek óta veszélyben van, megmentésére sok mindent megpróbáltak már kitalálni. Elég támogatást ígértek önnek a pályázatkiírók?

Amikor a pályázat győzteseként tárgyaltam a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) vezetőivel, azt mondták: fontosnak tartják, hogy folytatódjon az MR Szimfonikusok tradíciója. Nem arra szerződtettek, hogy mentsem meg a zenekart, hanem hogy vezető karmesterként működtessem. Pénzről és költségvetésről még nem beszéltünk. Most a szezon sikeres levezénylésére koncentrálok, ehhez megvan a szükséges támogatásom.

Úgy tudni, szeptemberben újabb leépítés várható a Magyar Rádiónál is. Nem tart attól, hogy most a zenészek kerülnek sorra?

Személyi kérdések nem jöttek elő. Egyébként korábban már volt leépítés, főleg a kórusnál, de egy szimfonikus zenekar esetében bizonyos számú zenésznek lennie kell.

Mennyire tartja jó állapotúnak a szimfonikusokat? Gondolkodik frissítésben?

Az elmúlt három-négy évben dolgoztam párszor a zenekarral – stúdióban. Jó tapasztalatom volt ezeken az úgynevezett „z-felvételeken”. Mivel az időm nagy részét nem Magyarországon töltöttem, kívülről nem volt alkalmam meghallgatni őket.

Érzelmi alapon döntött, hogy megpályázza a posztot? Édesapja, Vajda József évtizedekig a zenekarban szóló fagottos volt.

Nyilván van érzelmi kötődésem is, hiszen ő huszonnyolc évig játszott az együttesben. Gyakorlatilag ott nőttem fel, sok időt töltöttem a zenekarral. Mikor gyerek voltam, még nem ismerték a bébiszitter fogalmát, így ha nem épp a nagymamámmal voltam, akkor sokszor a stúdióban hallgattam őket. A vezető karmesteri posztot azért pályáztam meg, mert meghívtak. A rádiózenekarok Európában általában sok kortárs zenét játszanak, rögzítenek, ez zeneszerzőként és a kortárs zene elkötelezettjeként igencsak passzol a profilomba.

Más zenekar is passzol a profiljába. Miért pont ez izgatta?

Szerintem nagy lehetőség van abban, hogy egységes keretet adhat a köztévéknek és a rádiónak az MTVA. Együttműködhetnek a média ágai, a Duna TV ugyanúgy használhatja a rádiózenekart, mint az MTV. Jól kihasználható akár tévéoperára, akár más programokhoz.

Azért nem túl sok tévéjáték, tévéopera, új zenés műsor készült az elmúlt két évtizedben.

Igen, de minek használta volna a tévé a rádió zenekarát, ha semmi közük nem volt egymáshoz? Most viszont közös egységbe tartoznak, ez egyértelműen lehetőség, akárcsak az interneten való megjelenés. Ha felvételeket készítünk, és elérhetővé tesszük őket, akkor bárhol a világon egy gombnyomásra elérhetővé válnak az MR Szimfonikusok. Ehhez már csak az üzleti modellt kell kidolgozni.

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara a Szigeten például együtt zenélt popegyüttesekkel. Hisz abban, hogy azokkal is megkedveltethető a klasszi kus zene, akiket eddig egy csöppet sem érdekelt?

A crossover modell világszerte jól működik. Azt hiszem, Európában a Royal Philharmonic Orhestra találta ki a klasszikusok popritmusban műfajt. Ettől függetlenül, szerintem nincs átjárás a műfajok között. Aki, teszem azt, Lady Gagát szereti, a crossovertől nem kezd el rajongani a klasszikus zenéért. Ha a szimfonikus zenekart nem csak „hangzó függönyként” használják, nincs ellenemre egy-egy ilyen projekt. Ebben is a jelenlét a fontos: hogy tudjanak az együttesről, és kiderüljön, ezek a zenészek sokfélét tudnak játszani. Egyébként az Oregon Symphonyval lesz novemberben egy koncertünk Herbie Hancockkal. Ő olyan név, akire el lehet adni az összes jegyet. Remek érzés nagy zenésszel dolgozni – stílustól függetlenül.

A hírek szerint ön vezényelte volna a Los Angeles-i Bánk bánt is.Meddig jutottak a tárgyalásban?

A szervező Magony Zsolttal tárgyaltam, felkért, és én szívesen vállaltam. Valószínűleg azért engem hívott, mert egyformán közöm van a Bánk bánhoz és az amerikai operatársulatokhoz. A történet többi részét – akárcsak a többi felkért művész – már csak a sajtóból ismerem.

Nem tartotta furcsának, hogy nem hirdette meg a Los Angeles-i opera ezt a Bánk bánt?

Figyelmeztető jelként értékeltem, de nem rendelkeztem semmilyen információval. Nagy fegyvertény lenne a Bánk bánnal Los Angelesben megjelenni. Oda nem lehet csak úgy bekopogtatni. Szükség van a személyes kapcsolatra Domingóval, aki beleszeretett az Erkel-operába, mikor elénekelte a „Hazám, hazám”-at.

Gondolja, hogy a Los Angeles-ieket egy percre is érdekli ez az opera?

Nincs olyan, hogy Los Angeles-i közönség. Más nézők jönnének erre, és mások a Traviatára. Ebben a hatalmas országban nehéz elérni az ingerküszöböt.

„A karrierépítésben fontos, hogy az ember mobil maradjon”