A világháború utolsó éveiben Budapesten szolgáló alkonzul „önkéntes” munkája idején ugyan Agnes csak hatéves volt, ám nevelőapja 1949-es Bernbe költözésük után évtizedekig emlegette még neki ezeket a történeteket.

Tízezrek életét sikerült megmenteniük

– Ez volt apám életének csúcspontja. A Budapesten töltött három év, 1942 és 1945 között, amikor Palesztina után Svájc magyarországi külképviseletére rendelték, a külföldi érdekeket képviselő osztály vezetőjének – meséli a nyugdíjas újságíró a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban. Ott nyílt ugyanis augusztus elején az Életmentő vízumok című utazó kiállítás, amely az apjához hasonló eltökélt emberekről szól.

Nem csak a diplomáciai megbízással Budapestre érkezett híres üzletembernek, Raoul Wallenbergnek köszönhető ugyanis, hogy sok tízezer budapesti zsidó túlélte a holokausztot. Carl Lutz például a főváros 76 lakóépületét vetette svájci fennhatóság alá – vagyis nyilvánította úgynevezett védett házzá –, köztük a Vadász utca 29. szám alatti Üvegházat is. És itt, Weiss Artúr üveggyáros korábbi irodaházában működtette 1944. július 24-től Lutz a svájci követség idegen érdekek képviseletének kivándorlási osztályát is. Az Üvegházban majdnem háromezer ember vészelte át a nácik és a nyilasok irtó hadjáratát – éhesen, de sohasem éhezve.

A túlélők leírásaiból kiderül, hogy a házban mosókonyhát, betegszobát rögtönöztek, hanukai gyertyát dióhéjba locsolt olajjal és az abból kilógó kanóccal gyújtottak, sőt még egy énekkar is összeállt időnként. A kapu előtt pedig – mikortól híre ment, hogy életre szóló útleveleket oszt itt Carl Lutz –szinte folytonosan két-háromszáz emberes tömeg tolongott. A svájci azonban nemcsak Budapesten segített, hanem a Hegyeshalom felé tartó halálmenetekből is kiragadta, akiket csak tudott, és már 1942-ben több ezer zsidó fiatalt menekített ki Palesztinába. Legalább 15 ezer emberélet köszönhető ebben az időszakban a Nemzetközi Vöröskeresztnek és a szervezetet képviselő (szintén svájci) Friedrich Bornnak is, aki gyakran olyan írással bocsátotta el a hozzá fordulókat, miszerint ők a szervezet munkatársai.

Valószínűleg az életét kockáztatta magyarországi kiküldetése alatt az az olasz származású diplomata is, aki korábban Franco oldalán harcolt önkéntesként a spanyol polgárháborúban. Giorgio Perlasca, miután a spanyol diplomáciai testület vezetőjét, Angel Sanz-Brizet hazarendelték, a nagykövet utódjának adta ki magát, hogy tovább oltalmazhassa az üldözötteket.

De temérdek életet köszönhet Budapest a Vatikán egykori képviselőjének, Angelo Rottának, sőt a portugál és salvadori diplomáciának is. A Páva utcában november 8-ig nyitva tartó tárlat egyébként nem a „saját ötletünk”

– San Franciscóból indult Visas for Life címmel, Eric Saul történész kezdeményezésére, aki három életmentő diplomatára építette kiállítását. Állítólag ezt az anyagot látta több mint tíz évvel ezelőtt Svájc akkori amerikai főkonzulja, és a homlokára csapott. „De hát ilyen diplomatánk nekünk is van!” Igaz, hogy Carl Lutzot 1949-es hazarendelése után a szövetségi hatóságok nemhogy kitüntették volna, de elmarasztalták hatáskörtúllépés miatt, és csak évekkel később ismerték el őt, akkor sem túlságosan.

– Mindenesetre a svájci konzulnak, később pedig Agnes Hirschinek, a Lutz-életrajzíró Theo Tschuynak és sok más támogatónak hála, megszületett a mostani kiállítás. Részben a lelkes amatőr fotós Carl Lutz hátrahagyott fotó- és dokumentumgyűjteményéből és más családok hagyatékából, részben pedig a Jad Vasem, a washingtoni holokausztmúzeum és a svájci Archiv für Zeitgeschichte kollekciójából. Mindezt most a Holokauszt Emlékközpont gyűjteményéből régi és új anyagokkal is kiegészítettük – magyarázza a budapesti tárlat egyik rendezője, Csató Mihály.

Az összeállításban – amely hamarosan magyarországi középiskolákba utazik majd – nemcsak a zsidómentő férfiak portréit, valamint szignóit láthatjuk az általuk diktált, másolt, írt vagy csak aláírt védútleveleken meg igazolásokon, hanem olyan kuriózumokat is, mint például a Vöröskereszt védettséget jelző tábláját, amely egy Úri utcai épület lakóinak életét óvta, Déry Tibor salvadori védlevelének másolatát vagy Veres Tamás híres fényképét, amelyen Raoul Wallenberg zsidók életéért alkudozik a józsefvárosi pályaudvaron, pillanatokkal a deportálásuk előtt, a nyitott vagonajtókban.