Vágatlan
Mert sokkal több értelme van. Az idézett mondat a magyar kereskedelmi televíziózás kvintesszenciális non plus ultrájának csimborasszója. Nem is az, hogy hazánkban státusz „egykori nyuszilánynak” lenni. Ha Boross Pétert 1994 óta miniszterelnöközik folyamatosan, tulajdonképpen miért ne. Van itt más értelem, van itt egyéb jelentés, nem kell érte túl messze menni, fecseg valahol a mély is, csak szóra kell bírni. És nem arról beszél majd, hogy Bódi Sylvi az idén negyvenhárom, és immár tizenhárom éve szopatja a tévéseket azzal, hogy ő voltaképpen harminc. Hanem, hogy annyira imádja születésének e kerek évfordulóját, hogy az eltelt hét-nyolc hónap alatt tizenháromszor ünnepeltette magát barátaival.
Kell ennél jobb jellemábrázolás?
Ebből is látszik, tiszta mázlink van ezzel a magyar kertévévilággal, amibe szorult azért némi irónia: a harmincadik születésnaphoz ütős partiképeket is ígérnek. Hát, nem tudom. Megfordultam már egy-két bukolikusan ütős partin, ilyeténképpen lapul a belső memóriakártyán néhány ütős partikép, de valahogy egyik sem arról szól, hogy a bukósisakos Talmácsi Gábor hozza a bukósisak nélküli egykori nyuszilányt a parti helyszínére (szabálysértés), s hogy az egykori nyuszilány wake-skate-et imitál egy 25 méteres medencében.
Vagy ott van a másik Aktív Extra Vágatlan, amelyben Lakatos Márk, a stylistok Réz Andrása a Sziget Magic Mirror sátrában Fluorita Lux néven adja elő az utóbbi időkben elhíresült Mizu című esztrádszerzemény spanyol nyelvű verzióját. A kísérőszövegecske szerint ez volna „a nagy dobás”. Ilyenből, nagy dobásból is láttam már párat, de az égősorral körbetekert, balettruhás, behízott albínó Avatar-hős (navi, vagy mi a bánat) szerencsétlenkedése nem jutna eszembe a jelzős szerkezetről. Persze, az irónia itt is. Azt mégsem írhatják oda, hogy utolsó gagyi, pedig.
Ez megy. Hatásosan pusztítják az irracionális ősreményem, amely szerint ha a képernyőn nem is, a szerveren azért mégiscsak lapul valami normális. Mára tényleg kiderült erről az egész kereskedelmi univerzumról, hogy jelentősebb mennyiségű szintetikus ajzószer és/vagy alkohol nélkül élvezhetetlen.
De Sade márki Szodoma százhuszonegyedik napjára csoportos TV2 nézést tervezett még szinopszisban – ez nettó kínzás ugyanis. Amire jöhet a programigazgatói cinikus duma, hogy nem kötelező ám nézni. Erre viszont jön a tévékritikusi demagóg duma, hogy tényleg nem kötelező, valóban nem áll mögöttem elektromos sokkolóval egy Erős Antóniának öltözött Torgyán József, bekapcsolod vagy megdöglesz, droid! Csak talán mégse nagyon kéne elfelejteni, drága barátaim, hogy az én, a mi pénzünkből viszitek haza azt a nemkicsi nettót, amit a hirdetőitek által belétek feccölt összegek generálnak valahol. Így aztán, ha akarom, ha nem, fizetek a béna műsoraitokért.
Olvasok inkább Sziveri Jánost: „tálalunk: / megfőttek a fazékban a gatyák (!) / s mint agyba az alagút befut’tak a tévutak / a hegybe / e nyáreleji fagyban”, s e nyárutói izzadt médiafagyban főve, mint rendes gatya, reszketve várom az ősszel beköszöntő új évadokat. Tényleg, azt észrevették, hogy az „új évad” majdnem anagrammája a „déjà vu”-nak?
Nincs több kérdésem.
