Ezért is gondolták úgy a Media wave Alapítvány vezetői, hogy ezen a nyomvonalon elindulva lenne érdemes egy, az európai roma integrációt segítő, művészeti alapú projektet indítani, melyben közös alkotásra ösztönöznek roma és nem roma fiatalokat. Tervük megvalósításához olasz és román társpartnereket, no meg az Európai Unió hathatós anyagi támogatását sikerült megnyerniük, így az idei Ördögkatlan Fesztiválon tehettek először kísérletet a kávéházi roma zene gyökereinek felfedezésére és újjáértelmezésére. A Cafés & Citizenry – The roma origins névre keresztelt sorozat decemberben az északolasz Carpiban, jövő márciusban a bukovinai Suceavában folytatódik, 2012 júniusában pedig a szombathelyi Mediawave Fesztiválon fejeződik be. A történéseket képben és hangban folyamatosan dokumentálják.

A mostani projektnek persze megvan a maga előzménye: a kisebbségi kultúrákra a kezdetektől roppant fogékony Mediawave Fesztivál tavaly Együtt feketén-fehéren címmel rendezett többnapos műhelymunkából és bemutatóból álló hasonló szellemiségű eseménysorozatot. Az akkori együttműködés számos művészeti ágra (film, fotó, népzene) terjedt ki, s annak szakmai és közönségsikere egyaránt arra ösztökélte a szervezőket, hogy a kezdeményezést nemzetközi szinten is teszteljék. Ebből egyelőre a zenei szálat sikerült továbbvinniük, de azért törekednek rá, hogy minden helyszínen kapcsolódjon hozzá más művészeti ág (ezúttal a képzőművészet és a tánc). Már csak azért is, mert a sorozat zárásaként Szombathelyen virtuális kávéházat szeretnének létrehozni, és annak hangulatához nemcsak megfelelő zene, hanem hozzá kapcsolódó tánc és illő „dekoráció” is szükségeltetik.

„A kávéházi roma zenében persze ott van a nagyfokú muzikalitás, de alapvetően mégiscsak a többségi népcsoport igényeinek kielégítésére szolgál. Azon gondolkodtunk, miért ne lehetne kísérletet tenni az igényteremtő verziójára –magyarázza a mozgatórugókat Hartyándi Jenő, a Mediawave vezetője. – S ha már az egész sorozat a roma és nem roma muzsikusok közötti együttműködésről szól, akkor abba tényleg mindkét oldal hozza bele a maga ötleteit, hagyományát, tapasztalatát.”

Hogy mennyire nem egy újabb Budapest Bárban gondolkodnak, jól demonstrálta mindaz, ami nemrég az Ördögkatlanban történt. A tizenegy muzsikusból álló csapat vezetésére Both Miklóst (Napra, Barbaro) kérték fel, aki lazán hagyta, hogy az ő határozott és karakteres számötleteit a többiek a maguk ízlése, vérmérséklete szerint szabadon alakítgassák. Így a négynapos műhelymunka eredményeként eléggé furcsa szerkezetű, szokatlan hangzásvilágú, sztereotípiáktól alapvetően mentes dalok születtek. Nem csoda hát, hogy a Kovács Udvarházban tartott, impulzív elemekkel átszőtt bemutató koncert nemcsak a fesztivál egyik legnézettebb eseménye lett, de a magyar és roma frontemberek folyamatos akciózásának köszönhetően a végére igazi táncmulatságba torkollott.

Az együttműködésben külön vonulatot jelentett a kortárs irodalom egyik fiatalos hajtása, a slam poetry. Esténként az árokparton vagy a tábortűznél szavalták/rappelték az arra késztetést érzők saját szövegeiket, költeményeiket, ügyesen bevonva abba a „kéznél lévő” muzsikusokat. S körülöttük valahogy sosem fogytak el az érdeklődő hallgatók.

A Cafés & Citizenry indulása tehát mindenképp biztató, persze kérdés, sikerül-e tartani a tempót a projekt olasz és román állomásán is, nem beszélve a jövő júniusi szombathelyi záróeseményről.

Cafés & Citizenry – The roma origins