Az ötlet bevált: a kísérletezésből háromlemezes kiadvány született, telepakolva eszméletlenül jó átértelmezésekkel. Azóta elrepült hét év, már vannak olyan elektronikus zenekarok is, amelyeknél magától értetődő rutinná lett a sorlemezt követő, újraértelmezett változat. A rutin persze nem mindig rossz. Főként, ha nem csupán az a célja, hogy a felszínen tartson egy immár haldokló zenekart.

A DepecheMode-nál amásodik nekifutás nagyon is a vitalitás jele. Az új, szintén háromlemezes gyűjtemény ismét inkább nyúl a legnagyobb és legfrissebb dalokhoz (Personal Jesus, Behind The Wheel, Question of Time vagy Wrong), mint a kuriózumokhoz. A mixelők között ott van a Röyksopp és az UNKLE is, hogy csak a legismertebbeket említsem. Egy kicsit koszosabb, bevállalósabb a mostani kollekció. Egyszerre retrospektív, nosztalgiázó, miközben keresi az új évezred legitim hangjait is. Szétszed és összerak, vagy hagyja szétgurulni a hangokat, a lényeg, hogy rendesen megdolgozza a hangfalakat. De van rádióbarát dal és most is akad elszállósabb újraértelmezés (Peace, Slowblow), vagy az ínyenceknek is kiváló Freestate, Ghost és az összes Personal Jesus, amihez egyébként új klip is készült.

Mondanám, hogy nem rajongók is nyugodtan megvehetik, mert úgyis tudom: ez igazából az elvakultaknak átnyújtott ajándék. A többieknek pedig fogalmuk sincs, hogy mit hagynak ki. (Depeche Mode: Remixes 2, 81–11)