BALETTCIPŐ Négyévesen találkozott az első balettcipővel, ennek a fél párját ma is őrzi. Azóta több ezer párt elhasznált. Sokszor rongyosra varrta az ujját, hiszen a spicc-cipőre a táncosnak saját magának kell a szalagot felvarrnia, az orrát bestoppolnia, belülről kibélelnie. Szeptemberben mindig véresre törte a lábát, mert nyaranta megpuhult a bőre.

LEMONDÁS Azt érezné lemondásnak, ha nem azt csinálná, amit szeret. Persze megtanulhatott volna síelni, vitorlázni vagy korcsolyázni is, de nincs benne hiányérzet. Gyermekként inkább azért kuncsorgott az apjánál, hogy hadd nézze meg a Sylviát nyolcvanötödszörre is, mert aznap más volt a szereposztás. És hogyan beszélhetne lemondásról, amikor a Diótörőben második évfolyamos kora óta a színpadon van? Szinte minden szerepet eltáncolt már, a kislepkétől kezdve a kiskatonán át a hercegnőig. Más gyerekek ebből maradtak ki.

UTAZÁS Nagy álma elmenni valahová, és csak úgy ott lenni. Balettművészként bejárta a világot – és mégsem járta be. A szállodából a színházba, a színházból a szállodába ment. Most balettművész-turistaként szeretne körülnézni. Sőt a legjobb lenne átvedleni német nyugdíjassá, aki évente kétszer-háromszor utazni indul.

SZÜLŐK Gyári munkásként dolgoztak Volf Katalin szülei, ő egy szem gyermek. Most volt nyolcvanéves az édesanyja, akit végtelenül bölcs embernek nevez: ha a sors megadta volna neki, ma talán nyugdíjas iskolaigazgató-nő lenne. S hogy a lányának másfajta élet jusson, az anyja négyéves korában elvitte balettot tanulni. Később az édesapja hordta a Spartacusba szertornára, aztán következett a művészi torna. A szülők hajnalban indultak dolgozni a város másik végébe, az esti fellépések után pedig hazakísérték a még iskolás Katit.

SIKER Pillanatnyi állapot. Mámorító érzés, amely néhány percre elfeledteti a hétköznapok bajait. Sikert hoznak a díjak is, a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje, Kossuth-díj és sok más, amelyek közül háromra igazán büszke Volf Katalin. A Sipeki Levente-díjra, amelyet a kollégáktól kapott az egyik alakításért, a Vasfüggöny-díjra, amelyet az Operaházban a műszaki dolgozók alapítottak és neki ítéltek oda, és a 2009-ben elnyert „Nagy” Alakításért díjra, amelyet ifj. Nagy Zoltán emlékére alapított a családja.

CSALÓDÁS Eltáncolt mindent, amit szeretett volna, egyetlen kivétellel. Nagyon vágyott arra, hogy szerepelhessen John Cranko Anyegin koreográfiájában, ám éppen akkor lett várandós. A sors így intézte el, hogy végül mégse maradjon benne rossz érzés; ma már egy kicsit úgy érzi, mintha eltáncolta volna a szerepet. De az igazi csalódás, hogy – harminc év után – az Operaház ideiglenes vezetése (egy betolakodó hazugsága miatt) megkérdőjelezte a tisztességét, a szakmaiságát.

ANYASÁG Élete legnehezebb feladata; azt mondja, inkább varr még több száz pár balettcipőt... De nagyon örül, hogy nem hagyta ki, még ha elég későn szülte is Áron fiát (ő most kilencéves). És ez lett élete legszebb szerepe is. Amikor dolgozni megy, Áron csak annyit kérdez: táncolni mész vagy kiabálni? Ez utóbbi a balettmesteri munkára célzás. Skizofrén állapotról beszél Katalin, aki nagyon szeret tanítani – és a legutóbbi szezont is úgy zárta, hogy színpadon volt.

HÁZASSÁG Szakmabeli Volf Katalin férje, Kun Attila táncművész és koreográfus, aki sokáig Angliában és Svájcban dolgozott. Többnyire fél szavakból is megértik egymást, és nagyon jókat tudnak vitatkozni. Katalin a Kos jegyében született, és igen szókimondónak tartja magát; néha alig sikerül dekódolnia, amit a férje körülményesen elmagyaráz. De a lényegről, a táncról és a színházról ugyanazt gondolják.

OPERAHÁZ Imádja az épületet, amelyért nagyon hálás Ybl Miklósnak. Ami pedig benne zajlik, már másik történet. Az országnak szerinte úgy kellene bánnia egyetlen Operaházával, mint a szülőnek egyetlen gyermekével. Volf Katalin balettmesterként dolgozik, miközben évek óta nincs is ilyen státusz. S nem is tudja, hogy mikor lesz, mert az idén január óta balettigazgatója sincs a háznak.

TANÍTÁS Nem azt tanítja Katalin, mennyi kettő meg kettő: ő már a bonyolultabb egyenleteket boncolgatja. Szeret felkészíteni olyan szerepekre, amelyeket ő is eltáncolt. S ha azt látja, hogy az esti előadásban sikere van a szereplőknek, akikkel együtt dolgozott, ennyi már elég is neki.

FELTÖLTŐDÉS Kertészkedés a Budapest közeli kis telken – ez most a balettművész kedvenc kikapcsolódása. A kertgondozáshoz nem sokat konyít, az édesanyja terelgeti; ez néha veszekedésbe is torkollik. Sok munkát és örömet ad a kölyökkutya is, amely a nyár elején került a családhoz, nem utolsósorban a fia unszolására.

ÁLMOK Hétköznapi álmai vannak Volf Katalinnak: csinálják meg a teraszt, jó lenne még néhány fogas és egy mosógép a kerti kisházban, kevesebb törlesztést kelljen fizetni a banknak. És akadnak azért nagyobb vágyai is. Felhívni például a barátait, és azt mondani: gyertek, egy hétre kiviszlek titeket Görögországba, együtt fogunk bulizni! Vagy végigsétálni az utcán, mint Julia Roberts a Pretty Womanben, mindkét karján rengeteg bevásárlótáskával. A szakmai ügyek egyelőre kimaradnak az álmokból, amelyek így a mindennapokból táplálkoznak.

ÖREGEDÉS Korhoz kötött szakma a balett, egy darabig azonban nem foglalkoztatta ez Volf Katalint. Jöttek az új szerepek, az új balettcipők. S egyszer csak érezte, hogy nehezebben megy egy-egy mozdulat, amely a rúdnál előtte állónak viszont nem okoz gondot. Mégsem nyomasztja mindez: neki más tudása van, sokéves színházi tapasztalata, amely nem tanulható.

JÖVŐ Meghalt három évvel ezelőtt a kollégája és a partnere, ifj. Nagy Zoltán balettművész, aki nála fiatalabb volt. Azóta nem érdekli az öregedés; örül, hogy megérte, amit megért. Ám a táncot annyira szereti, hogy az életkedvét elveszíteni nem hajlandó. Ha sikerül egy előadás, ez felszabadítja, elrepíti őt – messzire.

Névjegy

VOLF KATALIN
A Magyar Táncművészeti Főiskolán végzett 1982-ben, ugyanebben az évben az Állami Balettintézetben balettművész oklevelet szerzett. 1983-ban szerződött a Magyar Állami Operaházhoz, amelynek ma első magántáncosa és egyben balettmestere. Eltáncolta a repertoár minden jelentős női főszerepét, és Európa valamennyi híres balettszínpadán vendégszerepelt. Megkapta az Érdemes művész címet, a Kossuth-díjat, az EuroPAS-díjat és a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét. Tagja a Halhatatlanok Társulatának.

FOTÓ: TEKNŐS MIKLÓS