Sikeres vagy kudarcos Pécs EKF szereplése?

Ez is, az is. Mindenképp siker, hogy fölépült – alapvetően uniós támogatásból – több, fontos kulturális intézmény épülete (a koncertterem, az új könyvtár, az új kiállítóterem, a Zsolnay negyed) és megújultak a város közterei. Ezek a beruházások EKF nélkül csak évtizedek alatt valósultak volna meg. Az új épületek és terek építészeti nívója nagyjából olyan, mint a mai magyar építészet legszínvonalasabb alkotásaié. Igaz, 2005 táján talán többet reméltünk: szerettük volna, ha ikonszerű épületek születnek. De legalább nem születtek művészileg vállalhatatlan (Nemzeti Színház-szerű) épületek sem.

Az épületeken sokat ront a környezetük. Például a koncertközpontot vasúti sín, benzinkút és szupermarket övezi.

A tapasztalat azt mutatja, hogy a jó épületek 10–15 év alatt „feljavítják a környezetüket”. A koncertközpont is képes lesz erre.

Beszéljünk a kudarcokról! Mi volt a legbántóbb?

Talán az, hogy a városvezetés és a kormányzat nem értette meg, mekkora lehetőség az EKF. Inkább az foglalkoztatta őket, mint általában, hogy a beruházásoknak a hozzájuk közel álló cégek legyenek a nyertesei. Na és sokkal jobb lett volna az év, ha a kiállítóterem és a koncertközpont nem csak decemberre készül el.

Lett volna esély a korábbi átadásokra? Szűk volt a határidő.

2006-ban én is bizonytalan voltam, készen lehetnek-e. Utólag, Somlyódy Nóra Balkán kapuja? című oknyomozó könyvét elolvasva úgy látom, hónapok vesztek el 2006 és 2010 között.

Térjünk át a rendezvényekre! Ilyen évről álmodtak, amikor megírták a pályázatot?

2010-ben sok EKF-rendezvény volt, jók és kevésbé jók, ám ezek nem álltak össze egységes egésszé. Azt hiszem, senki sem tudja megmondani, miről is szólt a pécsi EKF-év, milyen is volt a karaktere.

Miről szólhatott volna?

A 2005-ös pályázat szerint például arról, hogy Pécs a Nyugat-Európa és a Balkán közti határvidék városa, így az EKF-év felmutathatja e kettő találkozását.

Sok rendezvény volt, amely a nyugati és a balkáni kultúrát reprezentálta...

Ám ezek pontszerű események voltak, nem erősítették egymást, így nem tudtak markáns üzenetet megfogalmazni.

Mi volt az oka annak, hogy a pécsi EKF nem tudott egy ilyen üzenetet megfogalmazni?

Ehhez ötévnyi tervszerű, építkező munka kellett volna. Mivel a programok megszervezését egy idő után a kulturális tárca egyik intézményére, a Hungarofest Kht.-ra bízták, más nem is lehetett az EKF-év, mint egyedi rendezvények halmaza.

Nélkülük tényleg nem ment volna?

Nem tudom – lehet, hogy ment volna, de a kormányzatban benne volt a reflex, hogy egy ekkora eseményt kontrollálnia kell. Európai városokban a „kulturális főváros”-évet nem minisztériumi cégek szokták szervezni vagy felügyelni.

A 2005-ös pályázatban leírták, hogy Pécsnek az EKF kulturális léptékváltást hozhat. Hozott?

Nem hiszem.

Egyáltalán: mit értsünk a léptékváltás kifejezésen?

Mi azt értettük rajta, hogy Pécs kulturális intézményei és szereplői nemzetközi szemléletre, kapcsolati hálóra, szervezési tapasztalatra és vonzerőre tegyenek szert az EKF-program révén.

Voltak ilyen vonzerejű rendezvényei 2010-nek?

Szerintem nem voltak. Fontos és jó kiállítás volt a Bauhaus és a magyarok, meg a Nyolcak, de ez nem elég a nemzetközi érdeklődés felkeltéséhez. Ahhoz egy Miró- vagy Rubens-kiállítás kellett volna. Vagyis: kellett volna valami, ami Európából is látszik. A Bauhaus persze látszik, de csak kevesek számára. Európából is látszó rendezvényekre talán a pénz sem volt elég: a kulturális fővárosoknak jóval nagyobb programköltségvetésük szokott lenni, mint Pécsé volt. És – mint már említettem – az is akadálya volt az Európából látszó rendezvényeknek, hogy a két színvonalas helyszín, a kiállító- és a koncertközpont csak az év végére lett kész.

Az EKF-pályázatban azt tervezték, hogy 2011 levezető év lesz, amelyben folytatódnak a 2010-es programok. Ám erről szó sincs, szegényes a város idei rendezvénynaptára.

Részben ez is pénzkérdés: a város jelentősen eladósodott. Ez így volt már a pályázat idején is, és a helyzetet valamelyest tovább rontotta az EKF. Most az új intézmények (a régiek is) pénztelenségtől szenvednek. A bajt fokozza, hogy a koncertközpont közös finanszírozásáról nem született megállapodás a kormányzat és a város között, holott ez már egy 2006-os szerződésben szerepelt.

Mire jó ez az időhúzás? Nem arról van szó, hogy a központi költségvetésnek sincs erre pénze?

A központi költségvetésnek mindig van pénze, és arra költi, amit fontosnak tart. Egyszerűen arról van szó, hogy egyik kormányzat sem a kulturális decentralizáció támogatója. A politikai elit nehezen tud elképzelni olyan államot, amelyben vidéki városokban is nemzetközi hatókörű kulturális intézmények működnek, a központi költségvetés részfinanszírozásában.

Csak pénzügyi oka van annak, hogy a város 2011-ben nem él az EKF adta sanszokkal?

Úgy látom, hogy sem az önkormányzat, sem a kulturális szereplők nem készültek fel az EKF utáni évekre. Van a városban egyfajta tanácstalanság. Az új EKF-intézmények lehetőséget, de kockázatot is jelentenek, a finanszírozhatóságon túl is. Ezzel kapcsolatban szólni kell a belváros funkcionális kiüresedésének veszélyéről. A pécsi belvárosból a bevásárlóközpontok már korábban kiszívták a kereskedelmi funkció nagy részét, az új EKF-épületek megnyitásával pedig több kulturális intézmény is elköltözik innen. Egy új terv szerint a közigazgatási funkciókat is kitelepítenék a belvárosból, a lebontandó magasház helyén felépülő irodaházba. Ha ez megtörténik, akkor a belváros napközben kiürül, s csak este működik, valamiféle vigalmi negyedként. Egy jó város azonban élő kell legyen egész nap, ezért Pécs irányítói nem asszisztálhatnak a belváros kiürítéséhez.

Milyen más tanács adható az EKF utáni helyzetben?

A mostani pénzhiányos helyzetben a város vezetésének ösztönöznie kellene, hogy az egyetem és a püspökség aktívabban vegyen részt Pécs kulturális életében.

Az egyetem és a püspökség is pénzügyi gondokkal küzd (ráadásul mindkettőnek a gazdálkodását a rendőrség is vizsgálja). Miért lenne érdekük, hogy pénzük és energiájuk egy részét ne magukra, hanem a városra fordítsák?

Az egyetem több pénzből gazdálkodik, mint az önkormányzat, s elemi érdeke, hogy ösztönző kultúrájú város vegye körül. Ha az egyetem körül nincs pezsgő élet, akkor az előbb-utóbb rá is károsan hat vissza. Kevesebb lesz a hallgatója, kevésbé kreatívak a tanárai. A katolikus egyház mindig művészeti, kulturális mecénás is volt: ezt nem kellene elfelejtenie a XXI. században sem. A nagy intézményeknek kell, hogy legyen városi felelősségük. De ez csak egy téma a lehetségesek közül. Nemrég elkészült a polgármester által felkért független értékelőtestület jelentése az EKF-programról, amely, úgy tudom, ajánlásokat is tartalmaz. Remélem, jókat.

„A városvezetés és a kormányzat nem értette meg, mekkora lehetőség az EKF”